A Stanley-kupát 1893-ban mutatták be először, azóta már szinte a világ összes pontján felbukkant, ugyanis az NHL szokásai szerint a bajnokságot megnyerő csapat tagjai magukkal vihetik egy kis időre, 100 nap áll az együttesek rendelkezésére, hogy hurcolásszák.
Kőbe vésett szabály ugyanakkor, hogy épségben vissza kell juttatni a Hockey Hall of Fame őrzőinek, ez eddig sikerült is, ám nem mindennapi történetek fűződnek a trófeához. Pritchard úgy véli, hogy ha a Stanley-kupa beszélni tudna, bestseller könyvet lehet írni a sztorikból.
A legendás Mario Lemieux első sikere (1991) utáni reggelen például a medence aljáról volt kénytelen kibányászni a kupát, míg Martin Brodeur kapus moziba vitte az ereklyét, melyből a gyerekei popcornt majszoltak a film alatt. A finn Jere Lehtinen megszaunáztatta a Dallas 1999-es sikerét követően, Jean-Sebastian Giguere pedig etetőnek használta: kutyák és lovak falatoztak belőle.
A 117 éves Stanley-kupa éjszakázott már egy csatornában (1905), volt már virágcserép (1907) és tanyázott már egy útszéli hóhányásban (1924).
