A férjemmel hat éve vagyunk együtt, és most már mindennaposak a veszekedések amiatt, hogy kinek mi a dolga otthon. Ő reggel 6-kor kel, és korán el is indul dolgozni, este 7-8 körül ér haza, fáradt, ezt megértem, viszont egész nap én csinálok mindent, a mosogatást, teregetést, mosást, intézem a két gyereket, hozom-viszem őket, takarítok, főzök. Szeretném, ha beszállna és segítene, mert egyedül nem bírom a mindennapokat, de a férjem azzal vág vissza, hogy neki az a dolga, hogy pénzt keressen, nem pedig a mosogatás. Arra szeretnék választ kapni, hogy tényleg ez lenne a férfi dolga? A nőnek pedig az, hogy rendben tartsa a háztartást? Melyikünknek van igaza?
Az olvasói levelet Fanni nevű olvasónk küldte nekünk, akinek természetesen nem ez a valódi neve. A veszekedés egyike a párkapcsolati dinamikának mondhatni.
Mit lehet tenni?
Évszázadokon át a nő helye a tűzhely mellett volt a gyerekek nevelése közben. Ma is sokan élnek aszerint, hogy a férfi dolga a pénzkeresés, a nő dolga a háztartás, ez egyfajta konzervatív szemlélet, ami akkor működik, ha mindkét fél elégedett a leosztással. Amennyiben az egyik félnek nem jó a rendszer így, biztos, hogy egy darabig alkut köt önmagával, majd kirobban, amikor már belátja, túl sokat vállalt magára. Általában betegségek felbukkanása jelzi az agyonhajszolt háztartásbeli nőknél, hogy valamin változtatni kellene.
A háztartás vezetése és fenntartása általában kétemberes munka, sőt, minél nagyobb a ház, minél több a munka a kertben, házban, gyerekekkel, annál több segítség lenne jó. Ez nem jelenti azt, hogy olvasónknak be kellene törni a férjét, hanem inkább azt, hogy közös megoldást kell találni a házimunkára. A mosogatást megoldja a mosogatógép, a nagytakarítást hetente egyszer takarítónő is elvégezheti, vagy havonta egy alkalom is elég, amibe besegít valamelyik családtag – testvérek, szülők. Ezek technikai dolgok, amiket érzelem nélkül is meg lehet beszélni a nyugalom érdekében.
A párkapcsolatok dinamikája sokaknál a veszekedésekbe merül ki, ami aztán szokássá válik és erről szólnak a mindennapok. A másik bántása, a viták nem építő jellegűek, hanem rombolóak, idővel mindkét félnek görcsbe rándul a gyomra, amikor este újra találkoznak, arra gondolván, ma megint mi vár majd ránk. A veszekedések nem mások, mint egyfajta intimitás keresési módszer, csak éppen a rosszabbik. Mennyivel szebb is lenne, ha a kinek van igaza azzal zárulna, hogy mindketten belátják, sokkal értékesebbnek tartják a közösen töltött időt annál, hogy vitázzanak.
Ezt azonban csak szakember állíthatja le, aki segíthet abban is, hogyan találjanak vissza egymáshoz, hogyan lássák meg a másikban azt a nőt és férfit, akibe anno beleszerettek. Ehhez az szükséges, hogy mindkét fél számára fontossá váljon a másik érzelme, hogy tiszteljék egymást szurkálódások nélkül. A viták elkerülhetetlenek a kapcsolatokban, veszekedések mindig vannak és lesznek, azonban ezek tartóssága, célja és minősége teszi építővé vagy rombolóvá a kapcsolatra nézve. A vitákat érzelmi feloldódással szükséges lezárni, amiben mindkét fél megnyugodhat és lezártnak tekintik a problémát. Akiknél ez rendszeresen hiányzik, célszerű segítséget kérni szakembertől, mielőtt még a veszekedések miatt menne tönkre a házasság.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
