“A Magyar Nemzeti Balett tagjai elismerik, hogy a minősítésre törvény kötelezi az intézményt, de az nincs benne, hogy ehhez vizsga, ráadásul megalázó vizsga kell, amilyen utoljára a balettintézetben volt reális” – írja a Népszabadság egy neve elhallgatását kérő balettművész információja alapján. A táncosok azt nem értik, hogy az évente megtartott kötelező egészségügyi vizsgálat mellett mi szükség van újabb orvosi, fizikai alkalmassági vizsgálatra, amelynek bizonyos elemeit megalázónak tartják, és félnek az orvosi titoktartás és az adatvédelem megsértésétől. A vizsgálatot a társulat legalább fele megtagadta, utóbb jó néhányan intézményvezetői felszólításra megadták magukat.
Ókovács Szilveszter, az Opera főigazgatója viszont azt mondja, a minősítés az egész intézményt érinti: az énekkar már túl van rajta, a zenekar ősszel következik. Szerinte senkinek sem kell attól tartania, hogy kényes adatok kerünek ki róla, mert a vezetéshez csak olyan információk jutnak el, hogy bizonyos egészségügyi értékeknek (testtömegindex, testzsír) megfelel-e a táncos. Ha valaki határértéken kívül van, haladékot kap, hogy formába hozza magát. “Más együtteseknél még az AIDS-szűrés is kötelező, ehhez képest a magyar ötperces, egyszerű eljárás, amelynek ő is alávetette magát” – mondta a főigazgató.
A lap egy másik, ugyancsak név nélkül nyilatkozó művésze szerint a “minősítés-hercehurca” arra kell, hogy Solymosi Tamás balettigazgató azzal a látszattal távolíthassa el azokat a művészeket, akikkel konfliktusa van, hogy ők tényleg minden esélyt megkaptak. Ókovács Szilveszter viszont úgy vélte, lehetetlenség olyan szakmai követelményrendszert összeállítani, amely mindenkinek megfelel. A balettigazgató felelőssége, kit tart alkalmasnak az együttesben, ehhez ad objektív segítséget, biztosítékot a nemzetközi zsűri és a többfordulós eljárás. A legutóbbi, 2010-es minősítésen nem történt semmi, az akkori balettigazgató mindenkinek beírta a kiválót, ugyanúgy az ötven év felettinek, mint a száz kilón túlinak.
