Jeszenszky Gézával, az Antall-kormány külügyminiszterével, egykori oslói nagykövettel készített interjút a Magyar Narancs. A magát atlantista liberális konzervatívnak nevező történész a kormánypárt kétharmados diadala mögött a választási törvény átalakítását látja, illetve azt, hogy
a Fidesz rátalált a csodafegyverre, amivel a választókat riogatva – messze eltúlozva a valós veszélyt – mozgósítani tudott. Ez volt a migrációs téma.
Arra a felvetésre, hogy az országgyűlési választások óta többen — például Török Gábor és Csizmadia Ervin is —törvényszerűnek nevezték a magyar politikai paletta átalakulását, Jeszenszky azt mondta:
A miniszterelnök személyes döntése, hogy új politikai rendszert hoz létre, és bebetonozza a hatalmát. De ma már úgy látom, érdemes jobban visszatekinteni az időben: Orbánt a 2002-es választási vereség változtatta meg, ebből azt a következtetést vonta le, hogy nem az a fontos, hogy jól vagy rosszul kormányoz-e valaki. Sokkal fontosabb, hogy a pártnak sok pénze legyen, és ne a választók eszére, szívére, hanem az ösztöneire igyekezzen hatni. Ugyanakkor fontos az is, hogy őt vakon követő politikusok vegyék körül, a párt tévedhetetlen vezére legyen. Már nincs Fidesz, már csak Orbán-párt van.
Az egykori diplomata szerint a Nyugat bukása Orbán Viktor rögeszméjévé vált:
Azt gondolom, őszintén hisz abban, hogy a nyugati liberális demokráciáknak vége, feljövőben vannak az erős keleti autokráciák, amelyek nem akadnak fenn olyan apróságokon, mint az emberi jogok. Ezzel bizonygatja maga számára is, hogy jó úton jár.
Hozzátette: Orbán tusnádfürdői beszédből kiderül, hogy menthetőnek tartja a Nyugatot, azzal a feltétellel, ha olyan politikusok veszik át az irányítását, kerülnek többségbe Európa-szerte, mint amilyen ő. A kritikus jobboldali értelmiség fórumainak beszántása szerinte irracionális.
Mert még a tekintélyelvű politikusoknak is szüksége lehet olyanokra, akik kritizálják, korrigálják, Bólogató Jánosokkal nem lehet egy országot vezetni. Ami történik, sajnos azokra a diktatúrákra emlékeztet, amelyek a politikai ellenfelek kiiktatása után leszámoltak a szóba jöhető belső riválisokkal. Olyan rendszert épít ki – hangsúlyoznám: erőszak, terror nélkül –, amelyben csak egy akarat van, amit nemcsak követni, hanem lehetőleg szeretni is kell. Ha valaki nem érti, mi zajlik, olvassa Orwellt.
Kép: Jeszenszky Géza volt külügyminiszter az LMP ünnepi megemlékezésén egy fővárosi szállodában az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emléknapján, 2018. március 15-én. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
