A párosban wimbledoni (1985) és Roland Garros-győztes (1981) Taróczy Balázs az idei francia nyílt bajnokság nagy részét a helyszínen nézte meg. Alaposan meg is figyelte az esélyeseket, és érdekes dolgokat tapasztalt.
– A meglepetések ideje lejárt, férfi egyesben az első négy kiemelt vívja az elődöntőket.
– Az évközi versenyeken előfordulhat, hogy ezek a versenyzők kikapnak, de a nagy versenyek megmutatják, hogy mennyire kiemelkednek a mezőnyből. A Nadal-Murray és a Djokovic-Federer remek szórakozást és magas színvonalat ígér.
Számomra Andy Murray szereplése érdekes, a Berrer elleni bokasérülése után még az sem volt biztos, hogy kiáll a nyolcaddöntőben. Ehhez képest a skót elődöntős lett, ahol felszabadultan játszhat Nadal ellen. Az más kérdés, hogy Murray-vel a nagy tornák környékén mindig történik valami, mintha így akarna könnyíteni az elvárás okozta nyomáson, persze ez csak egy feltevés…
– Nadal a képernyőn keresztül elég feszültnek látszik, mi baja a spanyolnak?
– Az ő baja Novak Djokovic. Nadal nem szokta meg, hogy – pláne salakon – ne ő legyen a fő esélyes, a szerb már nagyon közel van hozzá a világranglistán. Ezt nem igazán tudja feldolgozni, még a Söderling elleni, negyeddöntőt megelőző edzésén is rettentő ideges volt.
Federer bezzeg láthatóan felszabadult, mosolyog, bőkezűen osztogatja az autogramokat, nem bánja, hogy ezúttal háttérbe szorult. A salak amúgy sem az ő világa, bár az idei gyors, nagyot pattanó labdák segíthetnek neki a Djokovic-elleni meccsen, illetve, bár nem látszik rajta, azért felpaprikázhatja az, hogy esélytelennek tartják a szerb ellen, az ő elődöntőjük hatalmas összecsapást hozhat.
– A szavaiból úgy tűnik, vasárnap Djokovic-Nadal finálé lesz.
– Igen, és Nadalnak nehéz dolga lesz, ha így alakul. Itt van ugye az önbizalomtól duzzadó szerb, akinek minden mozdulatán az látszik, hogy csak ő nyerhet Párizsban. Nadal ennek persze tudatában van, mint ahogyan a Djokovic elleni vereségeire is emlékszik. Talán részben emiatt sem nyújtja a legjobbját, és ha nem figyel oda, görcsös lehet a döntőben is.
– A hölgyekről is ejtsünk néhány szót, Schiavone megvédi a címét?
– Igen, úgy gondolom. Schiavone megküzdött ezért a fináléért, többször hozta vissza a sírból a meccseit. Hatalmas szíve van, az ő küzdeni tudásával szerintem nem tud mit kezdeni a nála szebben játszó Li Na.
– A meccsektől függetlenül milyen a hangulat a Roland Garroson a többi Grand Slam-helyszínnel összehasonlítva?
– Családias. Ez a helyszín jóval kisebb a többinél, én külön örülök annak, hogy gyorsan oda lehet érni bármelyik pályához. A szervezők azonban kijjebb akarják költöztetni a versenyt a városból, és egy nagyobb, korszerű, befedhető centerpályákkal rendelkező komplexumban gondolkoznak.
