Nemrégiben arról posztoltál a Facebookon, hogy vélt politikai hovatartozások okán szelektálnak rendezvényszervezők, ha fellépőket keresnek. Te erre most jöttél rá?

Az utóbbi időben szembesültem ezzel elég durván. Mindig is éreztem, valamennyire számított, hogy valamelyik önkormányzatnál jó vagyok-e, és társadalmi, közéleti kérdésekben hogyan foglalok állást. Most viszont azt érzem, hogy ez mindent felülír.

Miből érezted? Történt valami konkrét?

Sok kis apró dolog. Persze tudom, hogy a TV2-nél vagy az MTVA-nál nem vagyok rajta a tiltólistán. Az viszont érezhető, hogy nagyon sok műsorba azért nem kerülök be, mert a középszinten dolgozó emberek féltik az állásukat.

Mármint a műsorok szerkesztőire gondolsz?

Igen. Tragikomikus helyzetnek élem meg, hogy 2010-ig akár fasiszta is lehettem, most pedig pont az ellenkezője.

Felfogod a súlyát annak a mondatnak, hogy tudsz róla, nem vagy rajta egyetlen tiltólistán sem? Tulajdonképpen evidenciaként kezeled a tiltólisták létét, noha azokat még senki nem látta.  

A médiában dolgozó számtalan ismerősömtől tudom, hogy van ilyen lista, de én azon nem vagyok rajta. Az a baj, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban nem sok újat fogok tudni elmondani, mert ami most történik a média és a műsorok tekintetében, az el nem várt öncenzúra. A nagy változás ebben az: amíg másfél évvel azelőttig az volt, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van, most aki nem deklarálja, hogy mellettük áll, az már ellenség.

Ez a te munkádban, lehetőségeidben, fellépéseidben érezhető visszaesést okoz?

Igen. Három évvel ezelőtt volt egy számunkra is váratlanul sikeres koncertünk. Vidéken léptünk fel este kilenckor. Olyan vidéki városról beszélek, ahonnan a kormány egyik legfontosabb vezetője származik, és nem is volt kérdés hogy később megyünk ismét. Konkrét időpontok voltak megbeszélve, és egyszer csak kurtán visszamondtak minden fellépést.

Ilyenkor mi a stratégiád?

Nagyon idegesek voltunk, de nem tudtunk mit csinálni. Nem lehetett kihez fordulni. Annyit lehetett tenni, hogy kimondjuk, és hír lesz belőle. De ez sem történt meg. Általában ha lemondanak egy fellépést, van rá indok, de most nem volt.

De szerencsére azért a dalaidat csak játsszák a rádiók.

2016-ben 300-400 elhangzásom volt a legfontosabb országos rádiókban. Ez a most tavasszal kézhez kapott adatok szerint 2017-ben hirtelen 16 lett.

Mondanám, hogy slágereket kéne írni.. de akkor ezek szerint az van, hogy nem játszik már a Petőfi rádió?

Nem nagyon, de nem tudom, hogy ebbe bele merjek-e menni, hiszen más is van ezzel így.

Már benne vagy. Kollégákkal beszéltél erről?

Persze. Egy barátom, aki nem mellesleg egy nagy fesztivál tulajdonosa is, összehozott egy megbeszélést zenészeknek a rádió vezetőivel. Sokan összegyűltünk, vitatkoztunk, kérdeztünk. A következő héten megkérdezték, hogy nem akarunk-e rendszeresen műsort vezetni a csatornán.

Na! Hallottam én már a Fluort is ott műsort vezetni. Igaz, akkor még nem sorosozott egy vicceset.

Én akkor egy alkalmat bevállaltam, de ha rendszeresen tennék ilyet, akkor pont ezzel legitimálnám a rendszert. Erre jött a válasz, amire persze számítottam, hogy akkor miért játszanák a dalaimat, ha még ezt sem vállalom el.

Akkor mégse lehet akkora a baj. De ha nem ironizálok, akkor öt gyereked van. Érzik, hogy apának kicsit belassult a szekere?

Még nem, de komolyan elgondolkodtam, hogy mi a menekülési útvonal. Nagy árat vagyok hajlandó fizetni azért, hogy itt maradjak és a családommal együtt tudjak lenni, de létezhet az az egzisztenciális helyzet, hogy nincs más választás. Van az a szint, amikor már Portugáliában is jobban lehet keresni, akár egy autómosóban is.

Mondjuk, van tapasztalatod abban, hogyan lehet külföldön boldogulni.

Éltem Amerikában, és azt kell mondjam, nagyon szerencsés voltam a tíz hónap alatt, amíg kint dolgoztam, mégis úgy gondoltam, hogy egy magyar embernek itt van a helye Magyarországon. Ha itt nem tud kiteljesedni az, amit szeretek, akkor sehol máshol. Azt gondolom, nekem itt a helyem.

Megvan a megoldás: szeresd a kormányt.

Normális esetben nem kéne érdekeljen, hogy milyen a kormány, a dolgomat kéne csinálnom. Az alaphelyzet, hogy a hatalomra egy értelmes ember mindig számon kérően tekint. Hiszen azzal a korlátlan lehetőséggel, amivel felruházunk egy szűk kört, azt muszáj ellenőrizni, bármilyen kormányról beszélünk. De hogy mondjam a másik oldalát is, vallásos emberként azt is el tudom képzelni, hogy az aktuális kormányért, a kormányfőért imádkozzak. Kérem a jóisten támogatását, hogy a jó irányba vezesse az országot.

Na! Megy ez! Már látom a címet, Czutor Zoltán imádkozna Orbán Viktorért.

Legyen már normális dolog egy európai demokráciában, hogy egy átlagos gondolkodású civil számon kérhesse a vezetőit.

Az zavar, hogy nekem soha nem jutott eszembe 25 év alatt, hogy hova tartozom, mert nem kérdezték meg sehol.

Mindegy hogy az RTL-be vagy TV2-be mentem be, nem kellett soha hogy eszembe jusson. Most pedig már lépten-nyomon ebbe botlok. Persze van olyan hely, ahol aki hív, egy kormánypárti képviselő és nagyon jóban vagyunk. És őt az érdekli, mi a teljesítmény, amit a színpadon, vagy emberként nyújtok.

És közben meg, ahogy az imént mondtad, vannak rendezvények, amelyekre meg nem mehetsz. Persze ez lehet fura is, hiszen ha elmész egy fideszes városi napra, akkor azok, akik nem hívnak, fel tudják mutatni, hogy hülyeség, amiről beszélsz, mert van hely, ahova mehetsz.

Igen, de azért hogy ezt igazoljam, ne vállaljak el semmit? Az egész ország fideszes. Néhány médium maradt csak független, és ott is vasszigorral diktálják, hogy ki hova mehet nyilatkozni, de ezt elfogadom, mert a kereskedelmi tévénél a pénz az első szempont. Közmédiában nem fogadom el, hogy valakit letiltsanak, hiszen közpénzből működik, és az ellenzéki adófizetők pénze is ugyanúgy benne van.

Látva az elmúlt három választást, nem lehet-e, hogy te gondolod rosszul?

Hogyha nem látnám azt a kommunikációt, ami végtelenül félrevezető és lesújtó, akkor azt gondolnám, hogy oké. De mivel tudom, hogy a választási eredmény egy ördögi módon felépített hazugságáradatnak a következménye, nem tudom azt gondolni, hogy ez normális.

Miért lenne hazugság, hogy Európa veszélyben van? Miért lenne hazugság, hogy a miniszterelnök ettől megvédett minket?

Én nem gondolom, hogy a migráció nem jelenthet veszélyt. Egy nyilvánvaló probléma, amivel foglalkozni kell. De azt nem gondolhatja senki, hogy az ellenzék azt szeretné, hogy elárasszák az országot a menekültek. Ezek olyan ordas hazugságok, amikkel nem lehet mit kezdeni. Én kerítéspárti vagyok, azt gondolom, hogy az illegális migráció szinte bármilyen esetben elfogadhatatlan.

Ha valaki menekül, van hivatalos módja, tessék betartani. Ez nem kérdés. De nem is találkoztam olyan emberrel, aki ezt másképp gondolja. Amerikában találkoztam hülyékkel, akik az illegális határátkelést pártolták. De ők azok is, akik ezt a genderőrületet nyomják. De ezek szimplán csak hülyék.

Genderőrület! Csapjunk oda a másik oldalnak is? Mondjuk szoktál meredeken fogalmazni a női-férfi szerepekről.

Már most látom, hogy én leszek a következő Ákos.

Az a furcsa, hogy néhány gondolatod nem is áll távol a most ötvenéves költőtől és mégis azt mondják rád, hogy liberális vagy.

Az lehet, hogy nem, de van különbség. Sosem gondoltam azt, hogy férfiként van jogom megmondani, hogy mit csináljon egy nő. Ez abszurdum, én nem vagyok nő, a nő pedig érzi, hogy mit kell csinálnia, nem? Meg sem fordul a fejemben. Az más, hogy nekem jólesik, hogy egy nő házias, anyatípus, de ez a legmeredekebb, amit el tudok mondani.

Az előbb azt mondtad, hogy a genderőrület.

Igen, de én a lehetetlen és megoldhatatlan helyzetekre gondolok. Elhiszem, hogy van egy szűk kör, akik nem érzik jól magukat a bőrükben, de, hogy ezért legyen egy harmadik mosdó, mondjuk mindenhol, azt túlzásnak érzem. Mondjuk szerencsére Magyarországon ez nem olyan téma, amiből bármilyen probléma lenne.

Egy olyan országról beszélsz, ahol kordonok között vonulnak emberek a Pride-on.

Igen, ez probléma, de az a nagy baj, hogy akik miatt a kordon van, azok azt nem tudják elfogadni, hogy a melegség nem választás kérdése. Én sem és senki nem választja meg a nemi identitását, és ennek a meg nem értése a legszomorúbb az egészben.

Közben te egy vallásos ember vagy, aki igazán ismeri a Bibliát.

Hogy jön ez ide?

Az igazán szélsőséges homofóbok rendszeresen a Bibliára hivatkoznak.

Szerintem nem. Nekem az a szimpatikus, amikor a római pápa azt mondja, hogy a jóisten melegnek teremtett, és szeret téged. Én azt gondolom, hogy senki nem tehet a szexuális irányultságáról, a testi hibáiról, a nemzetiségéről, és amiről nem tehet az ember, azért nem lehet gyűlölni. Afelé kell törekedni, hogy pont az ilyen dolgok miatt nem szabad, hogy hátrány érje az embereket. Se társadalmi, se egzisztenciális, se vallási szempontból.

Dolga egy zenésznek ilyen mélyen a közélettel foglalkozni?

Nekem kiskorom óta van egy erős igazságérzetem, és morális érzékenységem. Inkább az a furcsa, ha valaki nem foglalkozik ezzel. Nagyon lesújtó, amikor valaki nem mond semmilyen közéleti véleményt. Ha egy zenész ott áll több ezer ember előtt, igenis fontos a véleménye. Ha az utóbbi 50-60 év zeneipar-történelmét nézzük, akkor látszik, hogy ez viszi előre a világot! Ha hallgatnom kéne, akkor úgy érezném, mintha egy merőkanálnyi homokot tartanék a számban.

Miért szólhatsz te jobban bele, mint egy átlag zenehallgató ember?

Ez jó kérdés. Nem szólhatok bele, maximum azért, mert nagyobb a felületem, ahol elolvassák, meghallgatják de önmagam miatt nincs nagyobb jogom véleményt formálni, mint bárki másnak. Azt látom, ami a legnagyobb aggodalmam, hogy egyre nagyobb a félelem a kormány irányította médiában az autonóm személyekkel kapcsolatban. Nyugodtabb lennék, ha azt látnám, hogy egyre több autonóm személyiség van.

Azzal csak a gond van. Ha nem kell gondolkodnom, mert gondolkodnak helyettem, az tök kényelmes. Jönnek a migránsok, megvédenek. Nekem semmit nem kell tennem, csak behúzni az x-et.

Valóban melósabb megnézni mi van a dolgok mögött, de így tudhatod igazán, hogy hol a helyed a világban. De ha hagyod, hogy a kormány mondja meg, hogy hol van a világban a helyed, akkor valóban nincs szükség a gondolkodásra.

Mielőtt még az a 16  játszás is végleg eltűnik a rádiókból, azt áruld el a végére, hogy ha ez a helyzet, amit eddig elmondtál, akkor mi a stratégiája a Czutor Zolinak? És lehetsz nyers.

A stratégiám az, hogy normálisan éljek. Törekszem rá, hogy azokkal is legyen normális kapcsolatom, akik mást gondolnak a világról, mint én. Ez hagy egy kis fényt pislákolni az alagút végén. Én meghatározott elvek alapján élek, megpróbálom következetesen és megbízhatóan csinálni a munkámat. Harminc éve ebből sikerül megélnem, és ha mostantól ez nem fog sikerülni, akkor azt hiszem – bármilyen szomorú is leszek ettől – nincs helyem ebben az országban.