A megelégedett és magukat szociális biztonságban érző alkalmazottak járulnak hozzá legnagyobb mértékben a gazdasági növekedéshez és a biztonságos szociális környezet megteremtéséhez.
Az átlagos helyzet azonban ettől eltér: a világ lakosságának 86 százalékát képviselő 90 országban végzett felmérés megállapítása szerint az alkalmazottak túlnyomó többsége, 73 százaléka egzisztenciális bizonytalanságban él és dolgozik.
A helyzet rangsorolása céljából “szocioökonómiai biztonság” indexet alkotott a tanulmány hét egymástól különböző munkavégzéssel kapcsolatos egzisztenciális és biztonsági tényező figyelembevételével. A tanulmány kimutatta azt is, hogy amikor munkahellyel kapcsolatos gazdasági biztonságról van szó, akkor a nők egyértelműen hátrányt szenvednek.
A munkaerőpiaci biztonság tekintetében Norvégia, Svédország, Írország, Izland és Nagy-Britannia alkotja az élbolyt ebben a sorrendben. Ausztria a tizedik, Németország pedig a 14 helyen áll, míg Svájc csak a 22-iken. Magyarország a környező országok között a legjobb helyezést kapta, 24. a rangsorban. (Szlovénia 25., Szlovákia 26., Csehország 28.,Lengyelország 33.,Románia 42., Horvátország 48., Oroszország 49., Bulgária 60.) Az egyszer már elért kereseti szint Norvégiában, Hollandiában, Franciaországban, Svédországban és Dániában van a legnagyobb biztonságban. Svájc a hatodik, Ausztria a kilencedik és Németország a 12-ik helyen áll.
“Az elégedettség az életkörülményekkel nem emelkedik egyenes arányban a képzési szinttel” – állapítja meg a tanulmány. Éppen ellenkezőleg. Minél magasabb a képzési szint, annál magasabb az elégedetlenség szintje is. A munkaerőpiac nagy átlagban nem tud kibontakozási lehetőséget biztosítani az egyre magasabban képzett munkavállalóknak. A magas életszínvonalú országokban a kereset növekedésével nem emelkedik párhuzamosan az elégedettség az életminőséggel. Az elégedettséget sokkal inkább a kereset biztonsága, a bérszínvonal biztonsága és az egyenlő bérek teremtik meg.
