A Borsnak az özvegy mondta el, hogy múlt szerdán 73 éves férje munkába indult, frissen borotváltan, rendesen felöltözve. Az érdi nyugdíjas a Szerencsejáték Zrt.-nél dolgozott, naponta vonattal jött fel Budapestre. A vonat háromnegyed hét körül ért be a Déli pályaudvarra, felült a 17-es villamosra, és két percen belül már meg is halhatott, mert két megállóval később nem szállt le.
A villamosvezetőnek csak fél kettő körül szóltak, hogy valaki rosszul lehet, vagy nem is él, mert nagyon sápadt. A vezető akkor hívta a mentőket. Az özvegy számára a legmegdöbbentőbb, hogy a vezető a végállomáson átmegy a szerelvényen átülni a másik fülkébe, de nem vette észre a férjét, aki a boncolás szerint szívelégtelensége és akut légzési probléma miatt halt meg.
A BKV a lap kérdésére közölte, február 7-én csak 13.35-kor a Margit híd budai hídfőjénél jelezte a megállóban egy utas, hogy valaki meghalhatott. A vezető akkor intézkedett. A végállomáson a leszállás egyidejűleg kezdődik a felszállással, ilyenkor nincs mindig lehetősége, hogy egy esetleg alvó utast felébresszen.
A lap megkérdezte Bilkei Pál pszichológust is, aki nagyon gyakorinak nevezte, hogy az emberek kényes, szokatlan helyzetben nem reagálnak, távolságot tartanak, ösztönösen félnek a következményektől. Az elhúzódás másik oka, hogy félünk megállapítani valakiről, hogy meghalt, mert félünk a halottaktól és a haláltól.
MTI Fotó: Máthé Zoltán
