A „harctéri” sebesüléseket büszkén mutatják egymásnak a férfiak, a magas vércukor szintjükről viszont még szűk baráti körben sem nagyon ejtenek szót – már ha egyáltalán tisztában vannak azzal, hogy magas a vércukruk. A többség ugyanis erről (és sok más súlyos egészségügyi problémájáról) csak nagyon későn vagy soha sem szerez tudomást azért, mert nem ment el azokra a szűrésekre, amelyeket az életkoruk megkívánna. Hogy miért nem? A sokféle indok közül ezek a leggyakoribbak:
- „Nem érek rá…”
- „Túl sokba kerül…”
- „Az orvosok úgysem értenek hozzá! ”
- „Nincs is egészségbiztosításom…”
- „Engem nem kell félteni, vasból vagyok! ”
Az igazság az, hogy ezek csak kifogások, amelyek mögött sok-sok szorongás, aggodalom és félelem lapul – vagyis csupa olyan dolog, amely egyszerűen nem egyeztethető össze azzal a valós vagy képzelt elvárással, amihez a férfiak többsége ösztönösen is igazodni próbál. Ez az elvárás a „macsóság”, a legyőzhetetlen, bátor, és megingathatatlan férfi ideája. Az egészségtől kicsattanó, ügyes, erős és győztes férfié, azé, akire támaszkodni lehet, aki képes védelmet nyújtani, átsegíteni az élet viszontagságain, aki megóvja a gyengét a veszélytől és bajtól. Nagyon is természetes, hogy a férfiak többsége azt szeretné, hogy ilyennek lássa őket a világ, és nem ítélhetők el azért sem, mert mindent megtesznek annak érdekében, hogy ezt az imázst fenntartsák. Rengeteg energiát fordítanak a férfiak ennek a látszatnak a megőrzésére, éppen ezért talán nem is túl tisztességes, hogy eláruljuk, mi is van a macsó felszín alatt, és mik azok a valós okok, amik miatt tényleg az utolsó pillanatig halasztgatják az orvosi vizsgálatokat. A legtöbb férfi ugyanis ezt érzi:
- „Félek, hogy kiderül valami baj.”
- „Utálom a kínos és kényelmetlen kivizsgálásokat. Olyan megalázó.”
- „Nem szeretném, hogy a legszemélyesebb dolgaimról kérdezgessen egy idegen. Ráadásul a nővérek előtt!”
- „Nem akarom, hogy megmérjék a súlyomat, mert az megmutatná hogy kövér vagyok. Ráadásul mindezt a nővér előtt!”
- „Nem akarok meztelenre vetkőzni idegen helyen. Pláne nem egy férfi előtt! Pláne nem egy nővérke előtt!!!”
- „Félek, hogy összefutok egy ismerőssel a váróban, és hírre megy, hogy orvoshoz járok.”
- „Utálok a váróban ücsörögni. Kényelmetlenek a székek, nyugtalanít az egész intézmény légköre, és ki nem állhatom, ha idegenekkel kell társalognom. Úgy általában utálok várni, ilyen helyen pedig különösen idegesít.”
- „Félek az orvostól. Nem tehetek róla, mindig is féltem tőle.”
Egy dologra jó talán ez a „leleplezés”: így könnyebben megérthetjük a férfiakat, és megtalálhatjuk a megfelelő és tapintatos módszert, amellyel rávehetők időről időre egy-egy kivizsgálásra. Ezek a vizsgálatok ugyanis nagyon fontosak, és egy bizonyos kor felett akár életmentők is lehetnek azzal, hogy még kezelhető és gyógyítható stádiumban derítenek fényt súlyos betegségekre. Különösen igaz ez a különféle daganatos betegségekre, a szervezetben rendkívül nagy károkat okozó diabéteszre, és a hazánkban annyira gyakori szív- és érrendszeri problémákra, amelyek – ha elhanyagoljuk őket – infarktushoz, stroke-hoz vagy agyvérzéshez vezethetnek.
Milyen szűrésre van szükségük a férfiaknak?
Az orvosok szerint már a 20-as években el kell kezdeni a rendszeres vizsgálatokat vérkép analízissel, vércukor- és koleszterin-szint méréssel valamint hererák szűréssel –, a harmincas évektől kezdődően pedig gyakorlatilag kötelező lenne minden férfinak három évenként átesni az alábbi vizsgálatokon:
- hasi és kismedencei ultrahang vizsgálat
- pajzsmirigy ultrahang vizsgálat
- mellkas röntgen, kétirányú
- low-dose (csökkentett sugárdózisú) mellkas CT-vizsgálat
- here ultrahang vizsgálat
- nyaki erek Doppler ultrahang vizsgálata
- rutin labor, PSA, vizeletvizsgálat
A negyvenes évektől kezdve gyakrabban – két évente – illene megejteni a fenti vizsgálatokat, és további hármat is melléjük kellene venni:
- a CT vastagbél vizsgálatot,
- a bőrrák-szűrést
- és a vércukor-mérést
Az ötvenes férfiak listája pedig tovább bővül a vastagbélrák- és a prosztatarák-szűréssel. illetve a szemészeti vizsgálattal, hatvan év felett pedig mindezeket a vizsgálatokat a korábbinál rendszeresebben, lehetőleg évente be kellene iktatnia minden férfinak az életébe.
Egy meghűlést is kezelni kell
Időnkét előfordulnak olyan kisebb megbetegedések is, amelyeket a férfiak (is) előszeretettel hordanak ki lábon. Ekkor is a már említett kifogásokkal tartják magukat távol az orvostól, és azzal a magyarázattal, hogy ilyen apróságok nem okoznak komolyabb gondot nekik. Pedig egy egyszerű meghűlés vagy egy enyhébb influenza is súlyos szövődményeket eredményezhet (az influenza egyébként a legtöbb szövődménnyel járó betegségek egyike), éppen ezért nem szabad félvállról venni, hanem a megfelelő módon kezelni kell, lehetőleg az orvos előírásai szerint. Egy megfázásból például könnyen lehet arcüreggyulladás, amelyből – ha elhanyagolják – nagyon súlyos, a látásra veszélyes tályog is kialakulhat, amely kiterjedhet akár a koponya felé is, és ott okozhat komoly problémákat. Az influenzát sem szabad lebecsülni, hiszen bakteriális tüdőgyulladást, krónikus hörghurutot, agyi keringészavart, szívinfarktust, toxikus sokk tünetegyüttest, agyhártya- és agyvelőgyulladást, veseelégtelenséget, anyagcsere-betegségeket okozhat. Jó, ha erről idejében tájékoztatjuk azt a macsó férfit, aki szerint az orvost legfeljebb egy infarktussal kell csak felkeresni.
Hogyan vehetjük rá a férfiakat az orvosi vizsgálatra?
A családtagok aggodalma a leghatásosabb fegyver a férfiak orvosokkal szemben táplált félelmei és közönyössége ellen. A legtöbb családos férfi ugyanis nem elsősorban magával törődik, hanem a szeretteivel, akiknek biztonságát, boldogságát és jólétét meg kell teremtenie, és fenn is kell tartania. Sokkal erősebb motivációt jelent számára az, ha látja, hogy a felesége állandóan szorong a férje állapota miatt, és inkább kivizsgáltatja magát, hogy ezzel is megnyugtassa élete párját. A leghatásosabb módszer ezért, ha minél gyakrabban kifejezzük neki az aggódásunkat: a sokszor ismételt üzenet előbb utóbb átmegy, és a férfi belátja, hogy a nőnek – ezúttal is – igaza van. Emellett persze a meggyőzés eszközeivel is élni is kell, hiszen a férfiak általában gyakorlatiasak, és a racionális érvekre hallgatnak: a kézzelfogható, világos ok-okozati összefüggések előbb utóbb hatni fognak rájuk. Végül pedig ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a veszekedős, kioktatós, duzzogós nyomásgyakorlás helyett humorral nyerjük meg az ügynek a férfit – ennek biztosan sokkal hamarabb enged majd, és jobb kedvvel tesz eleget a kérésünknek.
