Évek óta nincs szex, és ez nem a hatvanas korosztályra jellemző, hanem rengeteg harmincas-negyvenes párra — ezt sok terapeuta és pszichológus is meg tudja erősíteni. Az életközepi válságnak ehhez nem sok köze van, rengeteg fiatal férfi és nő úgy fekszik le egymás mellé, hogy kötődés és intimitás ugyan van a kapcsolatukban, de a szenvedélynek és a szexuális vágynak nyoma sincs. Így történhet meg, hogy csak ünnepnapokon van szex, de leginkább akkor se.
Nem a nő a frigid
Tapasztalatom szerint öt párból négy azért jön párterápiára, mert a férfi nem tudja, miért nincs szex az életükben. A felelősséget a nőre hárítják, többen frigiditással vádolják a társaikat. Van, akiknél meg tudjuk oldani a gondokat, van, akiknél a szakítás az egyetlen járható út. Rengeteg oka lehet annak, ha nincs szex, elképzelhető, hogy felborult a munka és a magánélet egyensúlya, állhat a háttérben hormonális zavar, kötődési zavarok, de akár az is, ha túlzottan testvéries a kapcsolat, és mindent együtt csinálnak. Bármelyik is álljon a háttérben, az biztos, hogy a szexmentes életnek komoly következménye van a lelkiállapotra, a nemiségre és az önbizalomra. Ezért is kell beszélnünk az egyik jellemzően kiváltó okról, a nemi szerepzavarról, ami sok-sok középkorú párnál jelen van.
Ennek lényege, hogy a nő dominál, a férfi kiszolgálja, azaz a férfi úgy él, ahogyan a nőnek kényelmes, háttérbe szorítva önmagát. Valójában egyikük sem érzi jól magát ebben a szerepben. Az okokat valahol a kapcsolat elején érdemes keresgélni, és össze kell hasonítani a jelenlegi helyzettel.
A válaszok értelemszerűen rá fognak arra mutatni, hogy ha a kapcsolat elején a nő lépett először, akkor a férfi évekkel később is kényelmesen beleül ebbe a szerepbe. Ha anno a férfi lépett, és ő nyitott a szexben, de ma már nem ő teszi, akkor felborultak a szerepek, és kicsit összezavarodott a szituáció. Erre természetesen nem az a megoldás, hogy a nő elrohan csipkebugyikat vásárolni, és egész nap illegeti magát fehérneműben a másik előtt, és ha nem lép a férfi, akkor kiborul és hisztizik, hogy nincs szex. Hanem valahol ott kell kezdeni, ahol a párkapcsolat anno elindult: a randizásnál.
Kiszámíthatatlanság és autonómia
A kiszámíthatatlanság az a tulajdonság, ami beindíthatja a javulást. Erre a legjobb példa, hogy a férfi ne azt kérdezze a nőtől, hogy mit szeretne csinálni, mihez van kedve. Ez tilos. Jelentse ki, hogy el akarja vinni a nőt egy meglepetés randira, lehetőleg finoman utasítva a nőt arra, mennyire öltözzön ki és készítse el a haját, sminkjét. A döntést ő maga hozza meg és a nő követni fogja. A nő szintén legyen kiszámíthatatlan, a hárpia énjét pedig szorítsa háttérbe, nem kell a koszos zokni felett órákig veszekedni, néha lepje meg a társát vacsorára a kedvenc ételével, spontán, és egyszerűen csak legyen kedves, ne panaszkodjon, ne vitatkozzon a mosatlan edények felett, ne kérje számon és ne ítélkezzen a férfi felett. Elképzelhető, hogy a férfinek tényleg az a kikapcsolódás, ha nem szólnak hozzá két órán át miután hazaért. Ezeket az időket tiszteletben kell tartani, akkor is, ha egész nap csak rá várt a nő – lehetőleg egyébként ne várjon, élje a saját életét.
Nem véletlen, hogy akkora sikert aratott a Szürke ötven árnyalata könyv, ami olyan, amilyen, azonban a benne lévő domináns férfi karakter leírása a legerősebb nőt is remegő térdekre és szenvedélyes vágyra késztet. Pedig semmi más nem történik, minthogy a férfi nem hagyja a döntés felelősségét a nőnek, ezt az életben szigorúan csak a hódítás-csábítás folyamatában szabad megtenni, minden más a partner szabadságában való korlátozását jelenti. (A könyvben természetesen egy írónő fantáziáját látjuk, a karakterek túlzóak, a szado-mazochista kapcsolatok pedig igen ritkán működnek 24/7-ben.)
A mindennapokban a hosszú távú kapcsolatban a legfontosabb az autonómia. Ha mindkét fél a saját életét éli, van hobbijuk, teljes az életük külön-külön nézve, akkor máris teremtenek olyan élethelyzeteket, amik miatt folyamatosan vonzóak lesznek egymásnak. Minél több olyan helyzetben látjuk egymást, ahogyan addig még nem, újabb és újabb oldalunkról mutatkozunk meg egymás előtt, így még mélyebb, még teljesebb életet élhetünk együtt. Ennek akkor sem kell törvényszerűen eltűnnie, ha gyerek születik, az életciklusváltást jelent ugyanis, de nem azt, hogy megszűnik a férfi férfinek lenni és nem is azt, hogy megszűnik a nő nőnek lenni.
A férfi libidóhiánya jellemzően a nőkből indul el, ezért kell változtatni a viselkedésen és idejében észbe kapni: vajon a viselkedésünkkel működtetjük a partnerünk férfi/női énjét vagy csak baráti a kapcsolatunk? A változtatáshoz ketten kellenek, így ha a férfi munkahelyi gondok vagy egzisztenciális problémák miatt nem tud annyi figyelmet szánni a kapcsolatra, akkor egy konstruktív beszélgetéssel ki lehet alakítani olyan napirendet, amiben időt szánunk a közösen töltött minőségi időre — randizásokkal.
Szexuálterapeuta szerzőnk további cikkeit ide kattintva olvashatja.
