Kik a rohingyák?
A rohingyákat a világ legüldözöttebb népcsoportjaként tartják számon, körülbelül 1,1 millióan élnek Mianmarban, az ország keleti részén található Rakhine államban, ahol évtizedek óta folyamatosak a konfliktusaik a buddhistákkal.
A rohingyák a muszlimok – főként perzsa és arab kereskedők – leszármazottjának vallják magukat, akik generációkkal ezelőtt telepedtek le Mianmarban. A buddhistákkal ellentétben ők a bangladesi Csittagongban használt bengáli dialektust beszélik.
A népcsoportra Mianmarban – korábbi nevén Burmában – szinte mindenki illegális bevándorlóként tekint, emiatt szisztematikus diszkriminációtól szenvednek. A mianmari kormány hontalanként kezeli őket, és az állampolgárságot is megtagadják tőlük. Szigorú korlátozásokat vezettek be a rohingyák mozgásszabadságára, egészségügyi ellátására, oktatására és az egyéb alapszolgáltatásokra is.
Mi történik velük?
Rakhine államban augusztus 25-én szabadult el az erőszak, amikor a rohingya militánsok rátámadták a kormányerőkre. Válaszként a hadsereg a buddhista milíciával közösen tisztogatásba kezdett.
A menekültek beszámolója szerint falvaikat megszállták a katonák, mészárlást rendeztek és felgyújtották a házaikat. Ezzel szemben a kormány azt állítja, hogy a rohingyák maguk gyújtották fel épületeiket és gyilkoltak meg több buddhistát és hindut a térségben.
A segélyszervezetek humanitárius krízisre figyelmeztetnek, a határ közeli menekülttáborok ugyanis megteltek, rengeteg rohingya pedig csapdába esett az erőszaktól túlfűtött zónákban.
Mennyien haltak meg és mennyien menekültek el?
A hadsereg hivatalos tájékoztatása szerint a zavargásokban mindeddig legkevesebb négyszáz ember veszítette életét. Az ENSZ becslései szerint 123 ezer ember menekült a szomszédos Bangladesbe. Akiknek sikerült, napokig gyalogoltak, rejtőzködtek a dzsungelekben és szeltek át veszélyes folyókat illetve hegyeket. Rengetegen megbetegedtek, kígyók mardossák őket, sokak pedig lőtt sebbel érkeztek a határhoz.
Megközelítőleg harmincezer rohingya lelt menedékre a bangladesi Kutupalong és Nayapara befogadótáboraiban, de többen már nem férnek el. Mások saját kezűleg faragott kunyhókban és a helyi falvakban küzdenek a túlélésért. Megtippelni sem lehet, hogy hányan rekedtek a két országot szétválasztó senki földjén, ahová csak limitált mennyiségben jutnak el a segélycsomagok. Összességében 400 ezer rohingya élete forog veszélyben a konfliktus miatt.
Mi áll a háttérben?
Az etnikai feszültség az évtizedek során elmérgesedett Rakhine államban. Tavaly októberben kilenc rendőrrel végeztek fegyveresek, a hatóságok szerint az elkövetők muszlimok voltak. Ekkor 87 ezren döntöttek úgy, hogy Banglades felé veszik az irányt, a kormány pedig megerősítette a készültséget a rohingyák lakta területen.
Közel egy éve egy ENSZ-tisztviselő azzal vádolta meg a mianmari kormányt, hogy meg akarnak szabadulni a muszlim kisebbségtől az országban, majd ezt később más emberjogi szervezetek is felemlegették. Az állam mindent tagad.
A múlt hónapban minden korábbinál több katonai csapatot vezényeltek Rakhine államba, miután holtan találtak hét halálra vert buddhistát.
A legutóbbi harcokban már részt vett a rohingyák önálló katonai csoportja is, az Arakan Rohingya Salvation Army is. A kormányzati erők elleni támadásaikat önvédelemmel magyarázták.
Mit mond a mianmari kormány?
Amellett, hogy a kormány szerint buddhistákat és hindukat gyilkolnak, valamint felégetik a falvaikat a rohingyák, a burmai hadsereg azt állítja, hogy az összecsapásokban meggyilkolt emberek túlnyomó többsége terrorista volt. Ezt nehéz ellenőrizni, ugyanis megtiltották az újságírók és a megfigyelők belépését a „háborús övezetbe”.
Mianmar megvádolta a nemzetközi segélyszervezeteket, hogy terroristákat segítenek az ostromlott településeken Rakhine államban. Ezt veszélyesen felelőtlennek nevezték a segélymunkások.
A kormány az elmúlt időszakban többször is kikérte magának, hogy etnikai tisztogatásba kezdett volna. Júniusban közölték, hogy semmiképp nem működnek együtt az ENSZ vizsgálatában, amelyben a rohingyák elleni erőszakról, gyilkosságokról és kínzásokról készítenének jelentést.
Miért nem tesz semmit Aun Szan Szu Kji?
Aun Szan Szu Kji Mianmar kormányfője, az 1980-as évek óta harcol hazája erőszakmentes demokratizálásáért, amiért 1991-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki a hosszú ideig házi őrizetben tartott politikust.
Amikor átvette Burma irányítását, mindenki abban reménykedett, hogy sikerül megszüntetnie az országon eluralkodó etnikai megosztottságot. Most rengetegen kritizálják, amiért csendben figyeli a rohingyák üldözését, többen a Nobel-díja visszaadását követelik tőle.
A politikus a napokban arról tájékoztatta Recep Tayyip Erdogan török elnököt, hogy kormánya mindent megteszi a Rakhine államban élők védelméért. Mint fogalmazott, ők tudják a legjobban, milyen érzés, ha valakit megfosztanak az emberi jogaitól és a demokratikus védelemtől.
A jéghegy csúcsának nevezte, hogy az interneten rengeteg hamis fénykép kering a rohingyákról. Ebben van is valami, ugyanis szeptember 5-ig 1,2 millió tweetet posztoltak a mianmari krízisről, de többségük blöff.
Sokan azzal érvelnek, hogy Aun Szan Szu Kji a kiszámíthatatlan hadseregtől fél. Bár államtanácsosként ő az államfő, a hadseregnek jelentős politikai ereje van, a parlamentben 25 százalékot szereztek, és van hozzá erejük, hogy leváltsák, vagy rosszabb esetben végezzenek vele.
Kiemelt kép: Getty Images/Ed Wray
