2003-ban a Riporter kerestetikben indultál. Miért akartál kérdezni?

Nekem ez magától értetődő volt. Annyira, mint hogy a nap nyugaton nyugszik. Éreztem, hogy ha valamihez van közöm, az ez. Gyerekkoromtól kezdve minden interjút kielemeztem, amit Vitray Tamás, Friderikusz Sándor, Kepes András, Szilágyi János, Szily Nóra vagy Bárdos András készített. Mániámmá vált. Úgyhogy amikor megláttam a hirdetést, július közepén, Felvidéken, ahol laktam, azonnal jelentkeztem. Pestre akartam jönni.

Az említett nevek közül kivé akartál válni?

Friderikusz, Vitray, Szilágyi: összegyúrva.

Bátor! Sikerült?

Csak remélni tudom, hogy igen. A pályám elején sok ilyen kommentet kaptam, hogy Friderikusz- vagy Vitray-epigon vagyok. Mára talán ez elmúlt. De azért van bennem egy kaméleon. Ha nagyon akarok, tudok szilágyisan vagy balósan kérdezni.

És van már saját hangod?

Talán van. Mindenkitől loptam, amit csak lehetett, ezekhez hozzáadva a magam személyiségét lettem az, akit ma lehet látni. Azt szokták mondani, hogy van négy fázisa az interjúkészítésnek. Az első például az, hogy tökéletesen ösztönösen nyomod. Biztos átestem ezeken a gyerekbetegségeken én is. A második az, amikor valakire ösztönösen elkezdesz hasonlítani. A harmadik az, hogy tudatosan másolsz másokat. Én például sok interjút úgy olvastam, hogy csak a kérdés érdekelt. És a negyedik fázis az, amikor a saját hangodat is megtalálod. Szerintem az Echo Tv-s időszakom elején már megvolt a saját hangom, kialakult a karakterem, ami fontos is volt.

Mondjuk a neved jó: Kadarkai. Nem tűnik el a sok Kadarkai között.

Meg az öltözködés, a szemüveg…

Ja, te ezekre külön dolgoztál?

Persze. Kitaláltam az öltözékem, a szemüvegemet. Kiforratlan volt, mára kiforrott. Ha már kell szemüveg, akkor legyen karakteres.

Én azt állítom, hogy a külsőségeknél a produktum fontosabb.

Szerintem a kettő nem zárja ki egymást, sőt, inkább erősíti. De a produktum valóban az első.

Ha háttal ülök a tévének, és csak hallgatok egy Szilágyi-interjút, az attól még jó lesz.

Remélem egy Kadarkai is. Függetlenül a szemüvegtől.

Szerintem kiléptem ebből az epigonságból. Eleinte nagyon zavart, hogy mindenki azt írta, hogy rengeteg Vitray-műsort nézhettem. Biztos voltak olyan tónusú kérdéseim, mint neki. De ma már összeállt a dolog, már nincsenek ilyen kérdéseim.

A Riporter kerestetik adott egy mentort is.

Gyárfás Tamást.

Mennyire kísér ő ma még?

A Nap-kelte volt az első munkahelyem. Ő hívott oda. Nélküle semmi esélyem nem lett volna bekerülni a közszolgálati televízióba.

Aztán egyszer csak már nem ment be a Fidesz, és akár 40 perces Lakat T. Károly-interjúkat is lehetett benne nézni.

Ha a Nap-keltével nem volt baja Vitraynak, Friderikusznak, Bárdosnak, Mélykúti Ilonának, Frei Tamásnak, Betlennek, akkor nekem miért lett volna bajom?

Gyárfás Tamás személye is lehet hendikep.

Én elfogult vagyok vele. Senkinek nem köszönhetek annyit, mint neki. Hat éven át dolgoztam a Nap-keltében. Ő engem felépített. Onnan indultam, hogy képezzek fel egy Megyesi Gusztáv-jegyzetet, és úgy lett vége, hogy Antall Józsefen kívül minden volt miniszterelnökkel készítettem legalább ötperces interjút. Hogy ez tudatos volt-e részéről, azt nem tudom, de jó pedagógiai érzékkel, ez a maximalista és munkamániás ember nekem sokat tanított.  Például az öltözékemet is sokszor kifogásolta. Az első Riporter kerestetik felvételről késtem, és ráadásul bermudanadrágban meg hasig kigombolt hawaii ingben jelentem meg. A találkozásunk végén azt mondta, hogy nagyon tehetségesnek tart, de ha még egyszer ilyen outfittel jövök, kivág. Igaza volt.

Gyárfás Tamás és a divat.

Mindig elegáns.

A Nap-kelte zakói is az ő vezetésével lettek legendásak. De ha már itt tartunk, Gyárfáshoz azt is tegyük hozzá, hogy most te a vizes vb-t végigdolgoztad a FINA-nak, ami gondolom neki köszönhető.

Igen.

Ennek a kontextusa sem zavart?

Én a FINA-nak dolgoztam, ha ez a verseny Kuala Lumpurban lett volna, akkor is dolgozom.

Ott talán nem drágult volna naponta az egész.

Ehhez nekem nincs közöm. Ráadásul hosszú évek óta számtalan rendezvényen ugyanígy dolgoztam, a legkülönbözőbb városokban.

Szerinted azt kellett volna csinálnom, hogy odamegyek, és azt mondom, hogy azért mert egyesek szerint ez a beruházás túl van számlázva, én nem dolgozom itt? Fosszam meg magam magyarként attól az életre szóló élménytől, amit egy Magyarországon megrendezett vizes vb jelent?

Nem tudom. Térjünk vissza rád. Neked soha nincsenek kétségeid magaddal szemben?

Dehogynem, tele vagyok kétséggel. Annyira magabiztosnak tűntem?

Hát remélem az olvasó is azt látja most, amit én.

Amikor elkezdtem a Zugló TV-ben interjúkat csinálni, az első harminc interjúm végén minden alkalommal abba akartam hagyni. Laposnak éreztem, magamat meg tehetségtelennek.

Van olyan, amit „leszednél” a YouTube-ról?

Egy interjút se vennék le, hiszen én töltöttem fel őket. De a saját teljesítményemmel kritikus vagyok. Például a Bödöcs-interjúval sem vagyok megelégedve.

Sokaknak beletört már a bicskája.

Ma már sokkal jobban csinálnám. Az jelentett fordulópontot, amikor Vitray segített, és vele átbeszéltünk néhány interjút, Mondta, hogy nem csinálom rosszul, csak nincs bennem tudatosság. Azóta tudatosabb vagyok.

A Nap-keltét nehéz lenne jobbra sorolni, de a következő országosan elérhető állomásod az Echo TV. Ezt az ívet, hogy lehet bejárni?

Hát szerintem csak ezt lehet. Nem az mutatja egy újságíró hitelességét, autonómiáját, hogy ha olyan feltételeket biztosítanak neki, hogy azt kérdezhet, amit csak akar, akkor csinálja?

A műsorkörnyezet nem befolyásol?

Tisztességesen dolgoztam.

Nem mondtam, hogy nem, de hogy előtted-utánad mi van a műsorban, az nem számít?

Te tudsz mondani olyan tévécsatornát, ahol minden tartalom kifogástalan?

Olyat nem, de a vállalhatóság szempontjából el tudok különíteni fokozatokat.

Nézd, a Zugló TV-t 119 interjú után hagytam abba, miután négy évig szerelemből dolgoztunk. És akkor megkeresett az Echo TV. Más nem. Tehát egy underground vállalkozást be tudtam vinni a fősodorba. Nem mondom, hogy rögtön igent mondtam rá. Megkérdeztem több mestert, egy sem mondta, hogy ne menjek. El tudok számolni a lelkiismeretemmel. A saját műsorommal is el tudok számolni.

Hogyan rúgtak ki onnan?

Kaptam ott három évet, amiért hálás is vagyok nekik, de a jövőről nagyon máshogy gondolkodtunk.

Ezt már sok helyen mondtad. Mi történt?

Nem akarok visszafelé mutogatni. Békében váltunk el.

Közben tulajdonosváltás történt, ez már nem ugyanaz a tévé.

Az lehet, de én a válásoknál sem szeretem, amikor a felek utólag felhánytorgatják a sérelmeiket.

A szüleid mit csinálnak?

Nyugdíjasok, de anyukám bérelszámoló volt, apám meg mérnök. Kései gyerek vagyok, és egyke. Állítólag látszik is rajtam.

És felvidéki. Párkányban mit szólnak a haverok?

Hát büszkék. De azért nem szalad össze a fél falu, amikor hazamegyek.

Most a Story TV-re csinálsz két műsort. Mennyi van még a portrékban szerinted?

Két év. Sajnos a szóba jöhető alanyok száma véges. Eddig 200 beszélgetésen vagyok túl, és lehet, hogy két év után azt érzem majd, hogy kifogytam. Egy bizonyos nívó alá nem megyek. Az alanyaim 99%-a megkérdőjelezhetetlen teljesítményt tett le az asztalra.

Például Soma?

Egyfelől jeles jazzénekes, eredeti karakter, kellő intellektuális munícióval. Másfelől a nézettségre is figyelek. Portrét akadémikussal is lehet készíteni, de lássuk be, hogy sokszor egy szókimondó beszélgetőpartner a nézők számára izgalmasabb alany.

Mint Soma.

Így működik a média. Sajnos nem azt vették észre, hogy Grecsó Krisztián milyen szépen beszélt a Szabó Magdához fűződő viszonyáról, hanem azt, hogy Soma orális szex közben beszélget a szűzanyával.

Amikor ez elhangzott, akkor megszólalt a csengő a fejedben, hogy megvan a címlap?

Nem vagyok szomorú emiatt. Szerintem Soma izgalmasabb alany, mint néhány kevésbé ismert tudós vagy művész. Lássuk be, a Ganxsta-interjú volt magasan a legnézettebb. A neten is, meg az ismétlés is. És abban nem volt sok bulvár, beszélgettünk arról, hogy egy sportvezető ajánlatot tett neki kisfiúként, és elég jellemző, ahogy erre reagált, de ezt nézte meg mindenki a műsorban.

Majd beteszem a linket. Ákossal beszéltél azóta, hogy kikerült az interjúd részlete, ami miatt ő elveszített egy szerződést a Telekommal?

Nem beszéltem vele. Egyébként nem miattam veszítette el, én csak kérdeztem. Direkt nem is reagáltam rá utólag. Még csak nem is lájkoltam egyetlen bejegyzést sem, ami erről szólt. Szerintem az adásban benne volt az ellenpontom. De én csak kérdezek, nem mondok véleményt. Nem is szeretem, ha a kérdező világképe teret nyer.

Amúgy mit gondolsz a női princípiumról?

Azt megtartom magamnak. De sokkal érdekesebb, hogy miért is kérdeztem meg, amit megkérdeztem. 2015-ben egy fesztiválon odajött hozzám egy lány, és elmondta, hogy szereti az Arcképet, és szeretné, ha Ákos ebben szerepelne. Én elmondtam neki, hogy már lepattantam Ákosról. De még egyszer megpróbáltam, és ígéretet kaptam egy interjúra. Aztán ráírtam a lányra, hogy ha már ilyen nagy Ákos-rajongó, biztos van neki egy-két lementett interjúja, ami senkinek nincs.

És ő elküldött egy kifogástalan interjú-adathalmazt. Az egyikben volt egy mondat, hogy „Engem senki nem fog meggyőzni arról, hogy létjogosultsága van az emancipációnak.”

Ezt felírtam magamnak. Így jutott eszembe megkérdezni. Mint műsorkészítő örültem a publicitásnak.

Akkor futottál be, nem?

Igen, szerintem is.

Jársz Ákos-koncertre?

Akkor kaptam két jegyet, de nem mentem el. Mert állásfoglalás lett volna szerintem az is.

Tudatosan építkezel, mi a cél?

Nemrég voltam egy legénybúcsún. Találkoztam azokkal a barátaimmal, akikkel 6 éves korom óta ismerjük egymást. Felidéztük az egykori riporteri álmaimat.

Kisfiúként arról ábrándoztam, hogy Magyarországon, nézett műsort készíthessek. Ez velem megtörtént.

Két műsorom is fut, az Arckép és a tanulságos emberi történeteket bemutató Nemadomfel az ősszel folytatódik a Story 4-en. Lesz Arckép-könyv, hamarosan tanítok a Komlósi Oktatási Stúdióban. Remélem, nem ez a végállomás, rengeteg műsortervem van, imádok televíziózni, de ha ne adja az isten, innen nincs feljebb, én már nem lehetek csalódott.