Megírtuk, hogy Bayer Zsolt súlyos minősítésekkel gyalogolt bele a katolikus egyház vezetőjébe. Múlt hét szerdán a miskolci televízió Helyzetkép című műsorában a pápa migrációt érintő megnyilatkozásairól beszéltek, amikor Bayer azt mondta,
A 24.hu akkor több katolikus egyházi hivatal képviselőjénél is érdeklődött, tesz-e lépéseket Bayer többször megismételt minősítései miatt. Akkor azt a választ kaptuk, hogy az egyház vezetése semmilyen reakciót nem tervez a pápa védelmében.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által alapított hírportál, a Magyar Kurír főszerkesztője, Kuzmányi István most reagált Bayer szavaira.
Kuzmányi azt írja, felmerül a kérdés, hogy “szabad-e és kell-e cáfolni mindezt, avagy az elmondottakkal szemben meg kell-e védeni a Szentatyát”?
Azt hiszem, észszerű megfontolásokkal itt és most nem tudunk semmit »cáfolni«. Abban a mocsárban, ahonnan az említett, gondolatnak nem nevezhető szavak felbugyognak, nem kíváncsiak az érvek mentén következetesen megfogalmazott véleményekre. Mert itt nem nemes vitáról van szó, nem is tudatlanságból fakadó téves véleménnyel állunk szemben, hanem egyfajta profán „kinyilatkoztatással”, szándékos és célirányos hangulatkeltéssel. A megszólaló bátorságát az adja, hogy egy bizonyos körben ő már abszolút tekintély, ezért »hívői« szemében-eszében nincs helye ellenvéleménynek, sőt eltérő gondolatnak sem.
A folytatásban az áll:
De akkor mit tehetünk? Ne várjunk felülről jövő „cáfolatokra”, hanem mindannyian lépjünk ki a közöny állapotából, és mondjuk ki: ne tovább! Ezután tegyük mérlegre, majd kezdjük el fejleszteni a vitakultúránkat. A másik embert ne a pokol küldöttének, hanem Isten képmásának tekintsük. És ha érezzük, hogy sokan a csúsztatásokon, a félelmeinkre építő ellenségképen alapuló vitakultúránk fenntartásán „fáradoznak”, ne engedjük hogy eluralkodjon rajtunk az elfásulás, az emberi kapcsolatok feladása, a közömbösség. Azért is fontos ez, mert úgy tűnik, gondolkodni, utánaolvasni és egy akár hosszú érlelés végén véleményt formálni – és a másik embert nem sátáni ellenségképpé torzítani – mára már luxussá vált.
Az írást Kuzmányi ezzel zárja:
Felelősségünk adott. Ne engedjük, hogy a tollforgatók által patikamérlegen kimért gyűlöletcseppek a szívünkig érjenek, mert észre sem vesszük, s minket is megfertőznek.
