Kultúra

Itt az ideje visszafoglalni a Nagykörutat

Gíroszos, olcsó kocsma, gagyi turkáló, használt GSM-bolt és vakító neonfények – mindazoknak ismerős ez a sorminta, akik sétálnak néha a körúton. Szükségszerű a balkáni állapot Budapest belvárosában? Jó hír, hogy a gondolkodás már beindult a témáról.

A körút válsága persze régi lemez: már a rendszerváltás előtt megindult a hanyatlás, aztán a plázák hazai térhódításával végleg elvesztette központi kereskedelmi funkcióját, és azóta sem képes igazán magára találni. Abban ugyan mindenki egyetért, hogy az állapot siralmas, az önkormányzatok mégsem képesek hatékonyan fellépni a mindent elárasztó gagyi ellen.

Korábbi cikkünkben utánajártunk, miért nem lehet legalább a rikító reklámözönt eltüntetni a műemléki homlokzatokról, de mindez persze csupán látványos tünete egy sokkal komplexebb problémának. A tiltás ugyanis csak a legvégső eszköz. Tűzoltásra jó, de mélyreható változások hosszútávú stratégiával és pozitív ösztönzéssel érhetőek el. Ehhez viszont átgondolt koncepcióra, egységes szervezetre, profi marketingre és állandó innovációra van szükség, amiből jelenleg elég nagy hiány mutatkozik.  

Fotó: 24.hu/Fülöp Dániel Mátyás

A körút mint brand

Jó kezdeményezések azért vannak, mint például a főváros által indított portálprogram, a Rákóczi tér korábbi és a Blaha tervezett felújítása, valamint a Nagykörút továbbgondolására tavaly kiírt hallgatói pályázat. Ebbe a sorba illeszkedik a Magyar Urbanisztikai Tudásközpont szerdai kerekasztal-beszélgetése is, melynek legfontosabb tanulsága épp az, hogy nem szabad beletörődni a jelenlegi állapotokba:

a körút lepukkantsága ugyanis nem szükségszerű.

Az már a külföldi példákból is kiviláglik, hogy tudatos várostervezéssel sok helyen látványosan rehabilitálhatóak a körúthoz hasonlóan lecsúszott bevásárlóutcák.

Erről beszéltek a győztes pályamunkák szerzői is, akik megosztották víziójukat a jövő körútjáról. Pedig itt még nem is radikális újragondolásról van szó, inkább olcsón és gyorsan kivitelezhető, marketinges megoldások kidolgozása volt a feladat.

Hogyan lehetne vonzó branddé tenni a Nagykörutat? – szólt a központi kérdés. Ehhez a brandesítéshez nemcsak vonzó jövőképre van szükség, hanem a dicső múlt és a nosztalgikus emlékek is meglovagolandók. Mindezt persze 21. századi technikával és modern marketinges megoldásokkal kivitelezve.

Sok érdekes ötlet vetődött fel, mint például

  • a Pokémon Go mintájára működő mobilapplikáció, mely a játékosokat a körútra csábítva a várostörténeti műveltséget mélyítené
  •  a nyári utcafesztiválok, melyekhez a körút bizonyos szakaszait akár teljesen lezárnák egy-egy hétvégére
  • az üresen álló pavilonok eltüntetése, bicikliút létrehozása a jelenlegi parkolósáv helyén.

Utóbbi azért is különösen fontos, mert a bringások beterelése egy adott városrészbe bizonyíthatóan növeli ott a vásárlási hajlandóságot.

A legérzékenyebb téma az autósforgalom korlátozása volt. A győztes pályázók szerint addig nem is lehet radikális változásban gondolkodni, amíg a főváros nem szánja rá magát jelentős forgalomcsillapításra. A kétszer két sávos autóút ugyanis eleve olyan mértékű zajszennyezéssel jár, mely elriasztja az embereket (a fővárosi főépítész ezzel vitába szállt, a körút jelentőségét hangsúlyozva a főváros forgalmában).

Az embereknek valahogy vissza kellene foglalniuk a Nagykörutat

– hangzott el egy ponton a távlati cél.

A tavalyi foci Eb spontán fesztiválhangulata inspiráló példaként került elő, felemlegetve, amikor az ünneplő tömeg teljes szélességében megszállta az utat, és önfeledten vonult a villamossíneken. Ugyan kaotikus keretek között, de akkor egy pillanatra mégiscsak megtapasztalták az emberek, milyen az, ha birtokba vehetik a saját városukat.

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Bátortalan politikusok

Azonban az efféle csodák is csak percekig tartanak, akárcsak a magyar focisikerek. És sajnos számos feltétel hiányzik még ahhoz, hogy a körút újra a minőség és az élhető környezet, ne pedig a lepattantság szinonimája legyen.

A stagnálás fő oka az ismerethiány és a politikusi bátortalanság, szintén ismerethiánnyal kombinálva

– mondta lapunknak Ongjerth Richárd, a Magyar Urbanisztikai Tudásközpont ügyvezető igazgatója.

Szerinte mindenekelőtt egy Nagykörút-menedzsment felállítására lenne szükség, mely összefoghatná a komplex feladatkört, kitapogathatná az üzleti szereplők és a politikusok számára egyaránt elfogadható kompromisszumokat. A menedzsment jelölhetné ki aztán a további lépéseket, a főváros és az érintett kerületek együttműködésével, valamint a kereskedőkkel és üzlettulajdonosokkal is folyamatosan egyeztetve. Ezek a szereplők együtt dolgozhatnának ki stratégiát, ami hosszútávra meghatározza a körút egyes szakaszainak legvonzóbb kereskedelmi profilját, az ehhez szükséges üzletválasztékot, és az egyéb feltételeket, mint például

  • a vonzó megközelíthetőség
  • a forgalomcsillapítás
  • a közös reklám
  • az összehangolt nyitva tartás
  • vagy épp a már említett eseménymarketing.

A menedzsmentnek nem pusztán a stratégia lefektetése lenne a dolga, később is szükség van rá: segítenie kell a magas színvonalú működtetést és fenntartást, egyeztetve az érdekeket, szakmai tanácsokkal ellátva a boltosokat.

Ne feledjük, egy bevásárlóközpontban normális, hogy az üzletek 10 százaléka évente
kicserélődik, és mégsincs érdemi üresen állás. Szakítani kell a rossz hagyományainkkal, és nem pusztán egyszeri beavatkozást, hanem folyamatos menedzsmentet kell megvalósítani.

Fotó: 24.hu/Fülöp Dániel Mátyás

Nyugaton a helyzet

És hogy mi van azokkal a bizonyos külföldi példákkal? Nem kell messzire menni: a legközelebbi híres példa a bécsi Mariahilfer Strasse, ami egykor a budapesti Rákóczi út-Kossuth Lajos utca szerepét töltötte be, nagyforgalmú, a főpályaudvartól a belvárosba vezető kereskedelmi főutcaként.

Még 1990 előtt a Mariahilfer átállt a kelet-európai igénytelen bevásárlóturizmusra, az évek során egyre lepukkantabbak lettek üzletek. Ám az ezredforduló környékén jelentősen csillapították a gépjárműforgalmat, majd két-három évvel ezelőtt, lakossági kezdeményezésre, teljesen kizárták az autókat, ezzel együtt sorra költöztek be a jó minőségű üzletek. Hasonló szerepváltozáson ment át az antwerpeni Meir nevű sétálófőutca és a berlini Friderichstrasse, ahol a német újraegyesítést követően az NDK-s panelutcából állították vissza az egykori elegáns bevásárlóutcát.

Fotó: 24.hu/Fülöp Dániel Mátyás

Az eredmények mögött persze komoly szervezeti kultúra áll: például Bécsben az ottani kereskedelmi- és iparkamara üzletutca-menedzserei több mint hetven utcát tartanak kézben, míg Antwerpenben öt városi tisztviselő segíti harminckét kisebb-nagyobb bevásárlóutca prosperáló működését.

Nyugat-Európában gyakorlata van a belvárosok kereskedelmi megújításának, általában ezeket preferálják a bevásárlóközpont-tilalommal szemben, hiszen ez szolgálja a vásárolni szerető emberek igényeit, akik egyben persze választópolgárok is

– mondja Ongjerth.

Reméljük, hamarosan Budapesten is meghonosodik a menedzseri gondolkodásmód, mert messze nem csak a Nagykörúton uralkodik kritikus állapot: lenne mit tenni a zajszennyezéstől jóformán kiürült Rákóczi és az Üllői úttal, vagy épp a gagyiban fuldokló Váci utcával is. Pozitív példa a Bartók Béla út, ahol a kerület tudatos stratégiával vonzza magához a menő galériákat és trendi kultkávézókat.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik