Ugyan a szivárványhártyánk (írisz) közepén elhelyezkedő pupilla az, ami átengedi retinánkba a fényt, de az írisz felel azért, hogy sajátos izmaival tágítsa és szűkítse a pupillát, ezáltal szabályozza a szembe jutó fénymennyiséget.
A kamerák fényrekeszét is arra tervezték, hogy szabályozni lehessen a lencsén áthaladó és gép belsejébe jutó fényt, de azok nem egészen élethűen, és főként nem automatikusan működnek: csak összetett vezérlés során sikerül azt elérni egy mobiltelefonnal, vagy fényképezővel, hogy a fotók ne legyenek túlexponáltak.
A finn Tampere Műszaki Egyetem kutatói áttörő eredményt értek el ezen a téren, és egy olyan mesterséges íriszt fejlesztettek, Működéséhez nem kell semmilyen külső, fényérzékelős rendszer, vagy energiaforrás. Ugyan eddig is voltak mesterséges szivárványhártyák, eddig nem sikerült olyat készíteni, ami élethűen viselkedik.
A szivárványhártya kifejlesztéséhez egy fényérzékeny, folyadékkristályos elasztomer anyagot használtak fel. Maga a mesterséges hártya úgy néz ki, mint egy kontaktlencse, a fénymennyiség változásának hatására nyílik, és szűkül össze közepe.
A csoport célja, hogy a fejlesztés egy napon beépíthető implantátum formájában juthasson el azokhoz, akiknek szemük természetes része megsérült, vagy roncsolódott. Előtte még számos finomítást kell elvégezniük, hogy az párás környezetben is jól működjön, és a kisebb változásokra is megfelelően reagáljon.
(Kiemelt fotó: Thinkstock)
