Tudomány

Büszke Magyarországot asszonyi kéz nem kormányozhatja

Anjou Mária volt az első nő, aki a magyar Szent Koronát viselhette. Nagy Lajos király leányának sorsában mégsem volt semmi irigylésre méltó.

Nagy Lajos királyunknak nem volt fiúgyermeke, tekintélye viszont annál inkább. Ennek köszönhetően érhette el mindkét királyságában, Lengyelországon és Magyarországon is, hogy a rendek elfogadják a nőági öröklést.

Három leánya született második feleségétől, Kotromanic (Bosnyák) Erzsébettől, Mária volt a középső, 1371-ben látta meg a napvilágot. Nővére, Katalin 1378-ban meghalt, ezért a lány már kisgyermekként trónörökössé lépett elő.

Azért bármilyen nagy hatalmú és tekintélyű uralkodó volt Lajos király, a nőuralom “rémét” nem volt könnyű elfogadtatnia a magyar urakkal. Először is fiúsította a lányt, majd egy tekintélyes, előkelő házból választott számára vőlegényt.

Tizenegy évesen ő az első magyar királynő

Luxemburgi Zsigmond volt a jelölt, IV. Károly német-római császár második fia, aki mindössze három évvel volt idősebb Máriánál. Az eljegyzést 1379-ben megtartották, ettől kezdve a két gyermek együtt nevelkedett a magyar királyi udvarban.

Amikor Lajos 1382-ben meghalt, Máriát annak rendje és módja szerint már egy héttel később királlyá (rex) koronázták. Ő volt az első nő, akinek az esztergomi érsek fejére helyezte a Szent Koronát – ez ugyanis csak királynak járt.

A királynét a veszprémi püspök, a királyné kancellárja koronázta egy úgynevezett házi koronával. A Szent Korona nem kerülhetett a fejére, azzal csak jobb vállát érintette meg meg a koronázási misét celebráló esztergomi érsek – ezzel szimbolikusan ő is vállára vette a kormányzás terhét.

Ám Mária, fején a Szent István-i ereklyével a magyarok első királynője lett, még ha hivatalosan királynak is számított – mondjuk úgy, az első női uralkodó. Tizenegy éves volt, nevében az anyakirályné, Erzsébet kormányzott. A lengyelek, bár Lajos előtt esküt tettek, nem ismerték el Mária hatalmát, mert nem teljesítette követelésüket, hogy udvarát tegye át Krakkóba – a lengyel trónt végül Lajos legkisebb leánya, Hedvig, a későbbi Szent Hedvig foglalta el.

Mária királynő Thuróczy krónikájában/Wikipedia

Nem bírták a nőuralmat

Magyarországon sem volt sokkal rózsásabb a helyzet, abban az időben csak a bizonytalanság és a széthúzás volt biztos. Erzsébet és Mária mellett csak az anyakirályné bizalmasa, Garai Miklós nádor és a bárók egy kis csoportja állt. Eleinte számíthattak a Zsigmondot támogató urakra, ám nagyhatalmú délvidéki bárói csoportok Durazzói (Kis) Károlyt látták volna szívesen a trónon.

Ő is a magyar udvarban nevelkedett, Nagy Lajos másod-unokatestvére volt, 1380-ban királyunk segítségével III. Károly néven foglalta el Nápoly trónját. Igen sok támogatója akadt, mögé sorakoztak azok az előkelőségek is, akik elégedetlenek voltak a nőuralommal:

Meddig tétovázunk? Miért töprengünk? Meddig tűrjük az ingatag és szeszélyes asszonyi kormányt? Szolgálatunkat nem becsüli, görbe szemmel néz ránk. […] Vigyáznunk kell, mert a hirtelen női harag még vérünket, életünket veszi, és elszedi keserves verejtékünkön szerzett vagyonunkat

– idézi őket krónikájában Thuróczy János.

Büszke Magyarország kormányzása

Kavarással, praktiával nem maradtak adósok a hölgyek és Garai nádor sem. Máriát VI. Károly francia király öccséhez, Lajos orleans-i herceghez akarták adni, a titkos tárgyalások már végső szakaszban jártak, amikor a terv kitudódott. A Zsigmond-párti nemesség ezen szörnyen felháborodott, erélyes fellépésére 1385. november 1-jén megtartották a 14 éves Mária és a 17 esztendős Zsigmond esküvőjét.

Csakhogy az anyakirályné nem szívesen adta ki kezéből a hatalmat, még jó ideig meg tudta akadályozni, hogy Zsigmond férji és uralkodói jogaiba léphessen. Egyes korabeli beszámolók szerint Mária sem kedvelte ifjú férjét.

Közben viszont megérkezett az országba Kis Károly, Erzsébet és Mária támogatás híján kénytelen volt átadni a hatalmat. Thuróczy szerint ezekkel a szavakkal:

A büszke Magyarországot, e féktelen nemzetet asszonyi kéz nem kormányozhatja; vedd hát őseid királyságát, a te dolgod ez, intézkedjél tetszésed szerint.

Részt vettek Károly koronázásán is Székesfehérvárott 1385. december 31-én. Itt anya és lánya, a nagy király kisemmizett özvegye és árvája nagy hatást tett a jelenlévőkre egy nyilvánvalóan tudatos, színpadias jelenettel:

… előbb sorra járták az oltárokat, azután Lajos király temetőkápolnájába léptek. Mikor meglátták a jámbor király márványképét, szívük hasadozott, hosszan tapadtak a hideg kőre, csókolták a bús szobrot, és könnyeikkel áztatták a vörös követ. Szívük már kimerült a fájdalomtól, haragjukat és siralmukat keblük mélyébe zárták, letörölték könnytől nedves arcukat, s nagy fájdalmukat rejtegetve, képmutató ábrázattal mentek a fönséges templomba.

Kígyót melengetett a keblén

Károly nem semmizte ki őket, sőt kedves rokonként tekintett rájuk: maradhattak a budai palotában, szabadon járhattak-kelhettek, kegyenceiket meghagyta tisztségükben – magyarul részt vehettek az országos politikában. Súlyos tévedés volt ez a király részéről.

Az anyakirályné és Garai nádor megbízásából 1386 februárjában Forgách Balázs királynői pohárnokmester – a még mindig csak 14-15 éves Mária szeme láttára – brutális módon meggyilkolta Károlyt. Itt írtunk róla bővebben.

Ezzel visszaállt a régi állapot, Mária névleges, Erzsébet és Garai Miklós valós hatalma. Csakhogy a délvidéki Horváti-párt felkeléssel válaszolt a királygyilkosságra, amit Budán alulbecsültek. A királynék gyenge kísérettel indultak horvát területre, hogy személyes jelenlétükkel csillapítsák le a hangulatot.

Szeme láttára ölték meg édesanyját

Nem sikerült. Még út közben, 1386. július 25-én egy erős csapat ütött rajtuk. Garai nádor és a királyra halálos csapást mérő Forgách Balázs maroknyi fegyveresével a végsőkig védelmezte a két nőt, de hiába. Garait Mária és anyja szeme láttára ölték meg, levágott fejét bedobták a királynék hintójába.

Kovács Mihály: Garai nádor megvédi Mária és Erzsébet királynőket/Wikipedia

Erzsébetet és Máriát elfogták, Nápolyba akarták vinni, de a Zsigmond-párti Velence tengeri blokádja miatt ez lehetetlen volt.

Miután Zsigmond megpróbálta őket erővel kiszabadítani, a tengerparti Novigrád várában raboskodtak tovább, ahol Máriának újabb borzalmat kellett átélnie: közös cellájukban, a szeme láttára fojtották meg édesanyját.

Elvetélt, elvérzett

Zsigmondot közben 1387. március 31-én magyar királlyá koronázták, hívei hamarosan Novigrádot is ostromolni kezdték. Mária kiszabadult, férje oldalán tért vissza Budára. Hivatalosan társuralkodóként kormányoztak, ám a gyakorlatban Zsigmond szava döntött, Mária lassan vissza is vonult a politikától.

Megrázkódtatásokkal teli élete 24 évesen, 1395. május 17-én ért véget egy vadászaton a Vértes hegységben. A királynő áldott állapotban volt, a “mulatság” közben lebukott lováról, elvetélt, és a nagy mértékű vérveszteségtől maga is elhunyt.

(Több helyen olvasni, hogy Mária egyedül lovagolt ki Budáról, amikor balesetet szenvedett. A Vértesről és a vadászatról Bertényi Iván történész professzor ír egy 2011-ben kiadott könyvében: Bertényi Iván-Szende László: Anjou-királyaink és Zsigmond kora, Officina ’96 Kiadó, Budapest, 2011. Kiemelt kép: Molnár József: Mária és Erzsébet Kis Károly koronázásán Fehérváron.)

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik