Egy bécsi geológus szerint amennyiben a jelenlegi trend folytatódik, az éghajlat a 120-90 millió évvel ezelőtti, középső krétakorban uralkodóhoz lesz hasonló. Az akkori üvegházhatás szélsőséges eseményekhez, a tengeri élet tömeges pusztulásához vezetett.
A légkör ember által megnövelt szén-dioxid-szintje mintegy 2070-re éri el a krétakorra jellemző értéket. Ezért az akkori körülmények újbóli kialakulása igencsak valószínű, főleg, ha a felmelegedés következtében elolvadnak a sarki jégsapkák. Szabályozás nélkül az iparosodás előtti szén-dioxid-szint nyolcszorosa 2330-ra alakul ki.
Az oxigénmentes, kénhidrogénes halálzónák uralták a tengerek nagy részét.
A krétakort magas, az iparosodás előtti szint kétszeresének-nyolcszorosának megfelelő szén-dioxid-szint jellemezte, ami elsősorban a fokozott vulkáni aktivitásra vezethető vissza.
Emiatt világszerte algavirágzások alakultak ki, kénhidrogén szabadult fel, aminek következtében nem jutott több oxigén a tengerfenékre.
A tengeri élőlények elpusztultak, a tengerfenéken oxigénmentes, rothadó iszap maradt csupán.
A krétakort szélsőséges éghajlatváltozások uralták a fekete pala és a vörös, oxigéndús életre utaló kőzetrétegek alapján.
Az óceánok normális állapota csupán a szélsőségeket követő több tízezer-százezer év múlva állt helyre.
AJÁNLOTT LINKEK:
Az eredeti tanulmány kivonata (Sedimentary Geology)
Tudj meg még többet a kréta korról! (Berkeley Egyetem)
