“Szerettem volna szépen, rendben élni.
Hiába volt –
a rend mindegyre elkerül.
A Földön élek, és nézzek bár az égre,
mióta? mért? – de jól eszembe vésve:
ott fent az űr.
Szép és hideg. Lélektelen,
a káosz vesz körül.”
Leé József: Rendben élni

Ennek a versnek a címét kapta Cortes Sebastián monodrámája Illésy Éva előadásában. A darab Leé József hajléktalan költő verseiből íródott. A színésznő a nézők között bújik meg a darab elején, és aztán többször is mélyen a szemünkbe néz, amitől akarva-akaratlanul is

lelkiismeret-furdalásunk támad. Motoszkál bennünk a kérdés: miért nem adtunk néhány forintot idefelé a kérlelő szemekkel figyelő hajléktalannak az aluljáróban?„A félelem nem több, csupán függönyrebbenés” – hangzik el, miközben felülünk az érzelmi hullámvasútra. Egyetlen szereplő elég volt ahhoz, hogy az otthontalanság minden drámája és öröme megelevenedjen előttünk: attól a reményvesztettségtől, amit a tél érkezése jelent, addig a katartikus élményig, hogy érezni már a tavasz illatát.

„Most is, mint mindig, csak zsákutcát kövezek” – nem is kell többet mondani ennél, hogy érezzük az utcai lét tökéletes kilátástalanságát. Illésy Éva az Átrium Kávézójának szinte minden sarkát bejárja a darab során, mi nézők pedig csak kapkodjuk a fejünket, miközben részeseivé válunk a hajléktalan költő életének a magánytól egészen a halálig.

Az előadás alatt már az jár a fejünkben, hogyan tudnánk segíteni, hogyan nézhetünk majd másként azokra, akik az utcán, menedékhelyeken élnek. Aztán észrevesszük, hogy saját kezünkbe próbálunk kapaszkodni. Halljuk azt, ami összeköt mindenkit, aki otthon nélkül maradt: „csak rendben élni szerettem volna”.

Az előadás után három hajléktalan személyes történetét is meghallgathatták a jelenlévők. Szigeti Adrienn személyesen is ismerte Leé Józsefet, mint mondta, a darab tökéletesen ábrázolta a költőben tomboló szenvedélyt, ami rajta nem látszott, versei mutatták. Visszaemlékezett arra, amikor egyszer megkérdezte a hajléktalan költőtől, miért húzza meg magát egy olyan házban, ahol nincsen fűtés és megfagy a víz a lavórban, erre Leé József csak annyit felelt:

nem tudod elképzelni, milyen gyönyörű itt a tavasz.

Horváth Gabesz maga is ír verseket, de azt mondta, hiába próbálkozik, esélytelennek tartja, hogy valaha is költőtársához hasonló színvonalon írjon. Ő személyes kedvencéhez, József Attilához hasonlította, majd megjegyezte: „Hiába használok én is magyar szavakat, esélytelen, hogy Leé József nyomába érjek.”

Szó esett a Fedél Nélkülről is, erről Gede Márton mesélt, aki a lap egyik szerzője. Mint mondta, ahhoz, hogy valaki írhasson az újságnak, részt kell vennie egy interjún, majd egy hét múlva újra vissza kell mennie, ez egy egyszerű tesztként szolgál arra, tényleg érdekli-e a lehetőség. Ő maga egyébként diplomás ember, értelmiséginek tartja magát, ezért mint mondta,

nem csak kenyérre van szüksége, hanem szellemi táplálékra is.Gede Márton szerint igaz, hogy a hajléktalanok nem éppen öltönyben és nyakkendőben ülnek az utcán, de a kérdést sokkal bonyolultabbnak és összetettebbnek tartja ennél. Ráadásul egyre több az otthontalan fiatal, aki ahogy kikerül az állami gondozásból, egyből az utcán köt ki.

A Fedél Nélkül egyik szerzője elmondta, körülbelül 35 ezer hajléktalan él az országban, ebből nagyjából 15 ezren Budapesten, többségük pedig éjjeli menedékhelyeken és átmeneti szállókon húzza meg magát. Szigeti Adrienn elmondása szerint nagyon nehéz úgy megélni a hajléktalanságot, hogy valaki magasról kerül hirtelen nagyon mélyre.

Ő egy Fő utcai száz négyzetméteres lakásból került az utcára, úgy, hogy a családja tudja, mi történt vele, mégsem segít neki. Hozzátette, próbálja a helyzetét jókedvűen kezelni, de azért úgy érzi, hiába lázad, az élet nem segít rajta, így lassan tönkre megy.

Horváth Gabesz inkább az otthontalan szót használja helyzete leírására, hiszen mint mondta,

hajlékot bárhol találhat az ember, otthont nem.

A beszélgetés mindhárom résztvevője tagja az Első kézből a hajléktalanság nevet viselő programnak, ami egy diákok számára indult úgynevezett érzékenyítő program. Ennek keretében hajléktalanok beszélgetnek az életükről, bevonva a fiatalokat is. Azt mondják, sokszor látják, hogy a hallgatóságot megviselik a hallottak, Szigeti Adrienn hozzáteszi, főleg a lányokra jellemző, hogy a beszélgetés után odamennek hozzá, majd

szó nélkül átölelik.Abban mindhárman egyetértettek, hogy hiába van Európában Budapesten a legtöbb hajléktalanszálló, nem ez jelenti a megoldást a problémára. Gede Márton megjegyezte, hogy mivel több mint 300 ezer üres lakás van az országban, állami feladat lenne ezek segítségével orvosolni a kialakult helyzetet.

A Rendben élni április 29-én, szombaton 20 órától és május 23-án, kedden 19 órától látható az Átrium Film-Színház Kávézójában.