Ne küldj képet a farkadról vagy a kocsidról, ha úgy alakul, idővel úgyis beleülök mindkettőbe
– közli már a bemutatkozó résznél a Tinder profilján a 21 éves Bianka.
Kevés 20-40 év körüli, egyedülálló nő mondhatja el magáról, hogy nem kapott még képüzenetben pöcsöt egy idegentől. Vagy egy ismerőtől. Vagy az exe farkát videóban, ahogy az pár másodpercben kicsomagolja magát a farmerből és morzsinkálni kezd.
Tesszük fel ilyenkor mi, nők a kérdést, ami máig pontosan megválaszolatlan. Ha az üzenetre reagálva megkérdezi a nő, miért kapta a dickpicet, a válasz rendszerint az, hogy ‘csak mert rád gondoltam’, vagy az, hogy ‘gondoltam, örülnél neki’.
A férfiak és a nők másképp gondolkodnak a hódítás és csábítás fogalmairól a 21. században, és a faszos képek ezt a különbséget hűen bizonyítják. Ezek a képek, videók, gifek tényleg nem a nők kedvére valók, nem kedves és közvetlen ajánlat, és nem is a hódítás egyik eszköze.
A netes társkeresők fellendülésével megszaporodott az olyan pasik száma, akik előszeretettel fotózzák le hímtagjukat a lehető legelőnyösebb pózban, csak hogy az áhított nőnek elküldjék. Ez a net berobbanás előtt is volt: floppyn sokan tárolták a kezdeti digitális fényképezőgépekkel készített pöcsös képeiket, maximum nem küldték el naponta öt nőnek a Tinderen.
Merthogy főleg a Tinder és a Snapchat a legalkalmasabb felületek ehhez, de más csatornán nem egy expasi, exférj is bepróbálkozik azzal, hogy minivideókat, képeket küldözgetnek merev altestükről – természetesen nem a tejbe áztatott kiskifli állapotot örökítik meg – a nőknek. A kérdés adja magát, mégis, miért gondolják úgy a pasik, hogy ez bármelyik nő számára izgató, vagy hogy ez elfogadható, mint a hódítás eszköze, kiváltható a virágok, bókok, kedveskedés, erotikus hangulat megteremtése helyett?
A motiváció, hogy mi visz rá egyes férfiakat arra, hogy a farkukat kipakolják a netre, kissé zavaros. A The Rooster egyik (férfi) újságírója rrre kereste a választ, és megkérdezett pár pasit, hogy jobban megértse, mi történik. A következő válaszokat kapta:
- Komolyan gondolják, hogy a nők szeretnék látni (mivel ők maguk szeretnék látni a nő teljes testét meztelenül, a lábuk közéről közelit, és magukból indulnak ki)
- A kreatív önkifejezés eszköze
- Ingyenpornónak hiszik
- Pozitív visszajelzésre vágynak, a flörtölés részeként
- Tiszta szándékukat fejezik ki: dugni akarnak, de rögtön
- Azt hiszik, viszonzásképp ők is kapnak ingyenpornót a feladótól
- Mert egyszer valaha valaki kérte, és azóta küldik, ha kell, ha nem
Az okok láthatóan egészen szerteágazóak, ezek közül az egyetlen, ami nem tekinthető egyfajta online zaklatásnak, ha valaki tényleg azért küld fotót a farkáról, mert kérik tőle. Minden más esetben kéretlen, tiszteletlen, zavaró, és olyan képüzenet, amin a csajok össze fognak röhögni, és egymásnak mutogatják.
A Facebooknak köszönhetően gyorsan kiderül az is, ha a farokhoz tartozó illetőnek családja van, házasodni készül, vagy ha szimplán csak egy tahó arc, ritka rossz zenei ízléssel és humorral.
A dickpicek pszichológiáját tekintve valahol ott kell kezdeni a magyarázatot, hogy a farok egyszerűen működik, mármint ha egészséges libidójú, merevedési gondokkal nem küzdő pasi farkáról van szó. A férfiaknak ott lent van minden szerelmük, érzelmük a vágyott ember után. Ha valakit nem akarnak, arra nem áll fel, ha valakit nagyon akarnak, arra feláll, ha valakibe nagyon, de nagyon szerelmesek, akkor nem áll fel, és izgulnak. Mindebből egyszerűen lehetne arra következtetni, hogy a férfiak minden fontos érzelmüket a lábuk között hordják, és a dickpicek ezzel állnak összefüggésben. Ha valakit megkívánnak online, akkor ezt bizonygatják a merev farkas képekkel, és talán nincs is emögött semmi más indok.
Az is lehet, hogy egyes pasikat tényleg annyira foglalkoztatja a saját farkuk egész nap, és valóban annyira képi világban gondolkodnak, hogy a farkukról készült szelfi számukra a hódítás fontos része, és a nő érezze magát megtisztelve. Bármi is a mögöttes oka a dickpiceknek, egy dolog biztos, mindig lesznek olyan pasik, akik büszkén fogják mutogatni fotókon a kedvenc testrészüket.
