A szemétdomb császáraként is emlegetett, magyar származású Tom Szaky két éve Budapesten mesélt a 24.hu-nak, hogyan vezetett útja a kendertermesztésből a gilisztatrágya-gyártáson át egy egyedülálló világcég, a TerraCycle megalapításáig.
Most londoni központjukban osztotta meg lapunkkal, hol tartanak a különleges újrahasznosításokban.
Mint minden irodájuk, az angliai is tele van hulladékkal, mégsem szemétdombnak tűnik, hanem modern, fiatalos munkahelynek. Az itt dolgozó nemzetközi csapat francia tagjainak köszönhető a használt tollakból készült Eiffel-torony kép.
A műanyag flakonokkal elválasztott fal mögött leselejtezett elektronikai eszközökből épített asztal áll. Az itt dolgozók többsége régi, kidobott ajtókon dolgozik. Az ajtók feltűnnek térelválasztóként is, mint ahogy bakelitlemezek is.
Tom évente hatszor jön Európába 10 napra, ilyenkor szinte minden nap másik országban intézi a cég ügyeit. Két üzleti megbeszélés között fogadott a tojástartókkal bélelt tárgyalóban. Most sem feszeng öltönyben, továbbra is farmerben és pólóban jár mindenhova. És továbbra is szerény a ruhatára. Tulajdonképpen két nadrágja van, egy szakadt és egy, amiben bárhová elmegy.
Ami volt két éve, lyukas, nem lehet benne tárgyalni. Ez már új, de még van benne egy év.
Az öltözködés is része a környezetkímélő szemléletének, igyekszik nem terhelni a Földet semmi feleslegessel.
Angliában is szívesen beszél magyarul, csak nagyon ritkán váltunk angolra, ha valamit nem tud kifejezni még körülírással sem.
A magyarok jól gyűjtöttek, csak kevés a támogatás
A most 35 éves, Amerikában élő üzletembernek két éve 24 országban volt cége. Azóta voltak változások, de a szám ugyanaz.
Három országot kikapcsoltunk, három másik kinyitott.
Törökországban, Argentínában és Magyarországon kellett leállni a gyűjtéssel, de Tom szerint nem végleg, biztosan visszatérnek még.
Argentínából az infláció miatt kellett kivonulni egy időre, Törökországból meg azért, mert a nők nem lehetnek aktívak – magyarázza Tom.
Jó nagy ország, van sok szemét, sok szerződést kötöttünk, de kevés ember használta a rendszerünket. Megvizsgáltuk és azt láttuk, hogy mindenhol a világon férfiak és nők vegyesen gyűjtik a szemetet, de mindenhol a nők szereznek kukát, dobozt, ők küldik el. Törökországban ez nem megy, mert – nem tudom máshogy mondani – no female empower.
Szóval, hogy korlátozott a nők érvényesülése. Magyarországon nem ez a baj, hanem a pénzhiány. Mint azt korábbi interjújában is kifejtette, a TerraCycle olyan hulladékokkal foglalkozik, amelyek újrahasznosítása drágább, mint amennyiért az új termék eladható, ezért csak ott tudnak működni, ahol a kormány és cégek hozzájárulnak ezekhez a programokhoz.
Már nincs gyűjtés Magyarországon. Három évig működött, de egyre kevesebb befektetés jött, mert nehéz az ott működő cégeknek.
Pedig azt mondja, az emberek, cégek, iskolák nagyon aktívak voltak. Kimagaslóan sok chipses zacskót, csoki papírt és csikket gyűjtöttek a magyarok. A világátlag majdnem duplája volt a magyarországi egy főre eső gyűjtés.
Egész Kelet-Európában és Afrikában is az a probléma, hogy nincs aki támogassa ezeket a környezetkímélő programokat. Gondolkodnak, milyen hulladékkal lehetne bevonni a kisebb, szegényebb országokat.
Nekünk fontos, hogy mindenhol a világban legyen válaszunk, megoldásunk a szemétre.
Amíg kitalálják, mivel térhetnének vissza például Magyarországra, addig Tajvanon, Kínában és Koreában próbálnak gyűjteni a használt rágógumitól, kávézacskótól, illetve kapszulától, a festékes ecseten, a magnó- és videókazettán át a bőröndökig, törött bútorig mindent.
A magyar informatikusok 3 éves munkája
Noha a gyűjtést felfüggesztették Magyarországon, az IT-csapat nem szűnt meg, sőt további felvétel is van informatikusoknak. Nagy munka gyümölcse érik be lassan. Három éve dolgoznak egy globális, szelektív adatbázison, amit nyártól lehet majd használni. Tom laptopján mutatja a demo verziót.
Ezen a térképen meg lehet nézni, ha például elemet akarsz leadni, hol van hozzád legközelebb átvevő hely.
Az adott helyen 5 cég foglalkozik használt elem begyűjtésével, a részletekért 5 különböző oldalt kell most megnézni, a jövőben viszont minden egy helyen lesz elérhető. Az első világszintű adatbázist Budapesten alkották meg, magyarok találták ki a hátterét, ők töltik fel.
A rendszerben minden szelektív gyűjtést – a hagyományosat és a terracycle-félét – igyekeznek bemutatni a szükséges információkkal.
Beütöd, hogy desodoros flakont hol tudsz leadni, mondjuk, Floridában, és megmutatja a legközelebbi helyet. Ha itt laksz, bedobhatod a szelektív kukába. De ha itt, akkor el kell vinned a céghez.
Gyorsan mutatja, hogy Franciaországban vagy Ausztráliában is ugyanígy lehet keresni.
Csak ott és azt, amit mások nem
Tomék vállalkozása nem pénzszerzésre épül. Ezzel magyarázza miért jó nekik például egy ilyen adatbázis. A bekerülő cégek ugyan fizetnek valamennyit, de az csak a költségeket fedezi.
A cél az, hogy ne legyen a világon szemét. Ha profit lenne a cél, akkor alumíniumot gyűjtenénk.
Zero waste dobozaikba 300-féle hulladékot gyűjtenek. Ezek a tartályok ugyan pénzbe kerülnek, de főleg irodáknál, nagy cégeknél egyre népszerűbbek. Havonta 5 százalékkal többet gyűjtenek ilyenekben.
Az elmúlt két év nagy változásaihoz, sikereihez tartozik, hogy a világ legnagyobb szemétcége, a Suez megvette a Terracycle harmadát Európában. Kanadában is van egy másik céggel ilyen együttműködés. Ezek lényege, hogy Tomék pénzt kapnak a projektjeikre és még nagyobb bizalmat, ismertséget.
Tavaly 20 millió dollár volt a cég bevétele, Tom azt reméli az idén 25 millió lesz és akkor még többet tudnak a környezetszennyezés felszámolására fordítani. Szeretne cégeket megvenni és pár év múlva a tőzsdére kerülni.
Fontos, hogy nagyok legyünk, csak úgy tudjuk segíteni a szemétügyet.
A tisztább vizekért
Tom különösen büszke egy nemrég bemutatott újrahasznosításra, amelyben a cége is szerepet kapott. az amerikai Procter & Gamble a Terracycle és a Suez ötlete alapján, az ő segítségükkel.
Egy-egy flakon 25 százalékban tartalmaz majd tengeri hulladékot. Többet azért nem, mert egyrészt nagyon költséges a begyűjtés, a szállítás és tisztítás, másrészt, a vízben és napon meggyengült műanyag újrahasznosítva nem fehér, hanem szürke.
A davosi bejelentés után 30 megacég kereste meg a Terracycle-t együttműködés lehetőségével. Tom szerint érthető a nagy érdeklődés.
Ez jobb reklám, mint a celebritinek fizetni, hogy mossa a haját.
És remélhetően több embert elér ennek az üzenete, az a figyelmeztetés, hogy
Tom elárulta, hogy dolgoznak egy másik egyedülálló projekten is.
Ha akarsz egy ablakmosót,nem a boltban veszed a műanyagot, hanem rendelsz olyat, ami fémben van és van könnyű spriccelője. Ha elfogyott, visszaküldöd egy hosszú életű dobozban és te még aznap kapsz újat valaki másnak a csomagolásában, amit mi kitisztítottunk, feltöltöttünk.
A cégeknek is jó ez, mert nem kell boltot fenntartani és csomagolásra költeni. Már vannak partnerek, akikkel körülbelül egy év múlva indulhat az árusítás.
Ezt városonként kell csinálni. Londonban és New Yorkban lesz a teszt jövőre, tisztítószerekkel. Onnan fogjuk növeszteni. Aztán majd lehet mással is.
Személyes tapasztalatom szerint Anglia nem erős szeletív hulladékgyűjtésben, Tom szerint viszont a látszat sokszor csal. Például
A sárga kukába gyűjtött csomagolást például nem dolgozzák fel, csak az emberek hiszik.
Úgy néz ki, sok az újrahasznosítás, de az az igazság, hogy a szemét felét elégetik.
Tom azt mondja, Németországban valóban jobb picit a szemétkezelés, mint más európai nagyvárosokban, de emiatt nem is könnyű a németekkel dolgozni.
A cégek ott nem akarnak befektetni, mert a nép nem hiszi, hogy van baj. Franciaországban és Angliában az emberek nem hiszik, hogy jó a rendszer, ezért tenni akarnak.
Kávés zacskóból szupererős kerti bútor
Mivel Tom tárgyalásra siet, Stephen Clarke, kommunikációs vezetővel nézünk körül a londoni központban.
Minden helyiségben van pár újrahasznosított szemét, a logó és a lámpabúra is műanyaghulladékból készült. A legnépesebb irodában az egyik fal leselejtezett autógumikból készült, a másik, feleslegessé vált ajtókból. Többfelé bele lehet botlani kekszpapír-, spray-vagy mondjuk golyóstoll- gyűjtő dobozba.
Az iroda egyben oktatási központ is, ahol meg lehet nézni, hogy például milyen táska, képkeret vagy tolltartó készülhet chipses zacskókból vagy épp kávészacskóból milyen masszív pad.
Az egyik polcon hálós zacskóban hevernek az elszívott cigaretták. Félve szagolom meg, de a fehérre mosott dekknek már nincs szaga. Mellette a polcon apró műanyagdarabok vannak egy csomagban. Ez az újjászülető csikkek átmeneti állapota, mielőtt erős műanyag raklapokká és hamutartókká válnak.
Steve büszkén meséli, hogy egy egész város, a svájci Davos csatlakozott legutóbb a csikkgyűjtő programhoz. Ott az önkormányzat szervezi a gyűjtést. Angliában is bárki csatlakozhat a programhoz, egyénileg, intézményileg is. Regisztrálni kell, összegyűjteni pár kilót, kinyomtatni egy matricát és hívni a csomagszállítót.
most nem állja az elszállítás költségeit senki, ezért
Tom nem gondolja, hogy az újrahasznosítás a gyógyír a szemét okozta bajokra, ez csak tüneti kezelés, a fő gond a mértéktelen vásárlás.
A fogyasztás világbetegség. Minden környezeti probléma ezért van. Ezért nincs erdő meg állat, ezért van szennyezett víz és levegő.
Tudja, hogy amit ők csinálnak az sem tökéletes megoldás a szeméthelyzetre, de azt sem gondolja, hogy szélsőségekben kellene gondolkodni.
A legjobb, hogy ne vásárolj! De legyen piszkos ablak, az jó?
