Extra illúzióink ne legyenek: az Opera Neon gyakorlatilag csak azoknak örömzenélés, akik egy programot akarnak csak feltelepíteni, kistrilliónyi bővítmény hozzáadása nélkül. Nem az eredeti Opera böngésző frissítéséről van szó, hanem arról a kistestvérről, amellyel egy dolgot lehet csak csinálni, de azt hiperkényelmesen, az pedig a böngészés.
A Neon alapjáraton “beépült” a desktopba – gyakorlatilag widgetként láthatjuk a böngészőfelületet a képernyő közepén. Ennek legtetején a kereső- és címsort találjuk, alatta pedig a leglátogatottabb oldalakat találjuk külön, jól megkülönböztethető buborékokban. Ezek gyakorlatilag magukat kezelik – minél gyakrabban látogatunk egy oldalt, annál feljebb emelkedik annak buborékja a képernyőn és minél kevésbé látogatjuk azt, annál lejjebb süllyed a képernyőn (majd el is tűnik teljesen).
A behirdetett további előnyök mindegyike remekül hangzik, de egyik sem számít hatalmas újdonságnak – ellenben, ha valaki kifejezetten kényelmes (és/vagy lusta), jó eséllyel azonnal rá fog nyúlni a Neonra: böngészhetünk egymás mellett párhuzamosan két oldalt; külön felületet kapunk arra, hogy a böngészőben szóló hangosabb elemek (zenék, videók, riasztó és nem kívánt hangeffektek, nem kívánt törlendő) hangerejét egymáshoz képest állíthassuk és kapunk külön képlopót is, amivel a nézett oldal bármelyik részéből menthetünk képet – és ehhez sem kell bővítményt telepítenünk.
Hozzátennénk: a Neonhoz egyáltalán nem fogunk tudni telepíteni bővítményt, a fentiek tudatában pedig érezhetően csak gyors, akadálytalan konzumböngészést fogunk tudni végezni vele, de konzumabbul, gyorsabban és kényelmesebben, mint bármikor.
