Hihetetlenül erős „nyílt levelet” írt egy nő annak az anyukának, akinek köszönheti, hogy gyermeke életben maradt.
Az alább ismertetett szöveg leginkább név nélkül terjed, egy forrás szerint azonban egy Kate Harris nevű floridai nő a szerzője. Kisfia, akinek nevét nem árulta el, annak köszönheti életét, hogy egy másik baba szívét megkaphatta. Kate minden nap gondol az ismeretlen családra, és most úgy döntött, nyilvános üzenetet ír, hátha sorai eljutnak hozzájuk.
Amikor a kisfiam, akit most nevezzünk Bújós úrnak (mert a legbújósabb kis lény a világon) 7 hetes volt, többször is megállt a szíve, életmentő beavatkozáson esett át, és Berlin-szívet kapott.”
– így kezdődik a levél. Az anya elmeséléséből kiderül, a rettenetes eset után megtudták, hogy a gyerek szíve sosem fog működni, csak a szívátültetés segíthet rajta.
„A következő hónapokban a bánat tengerében fuldokoltam” – írja az anya, és részletesen leírja, miken mentek keresztül:
Azt mondták, hogy a veséje nem fog működni, mire ő több nővérkét is lepisilt. A tüdeje tele volt folyadékkal, de ő napok alatt eljutott oda, hogy külső segítség nélkül lélegzett. (…) A tudomány állása és a statisztikák szerint nem kellett volna túlélnie, de ő minden nap kis győzelmeket aratott.”
Aztán jöttek az újabb fertőzések, ismét folyadék került a tüdejébe, és az anya már-már feladta – de egyszer csak jött egy telefonhívás.
„…egy név és arc nélküli kéz kihúzott engem a pokol kilencedik bugyrának legsötétebb üregének legmélyebb szakadékából. (…) A hívás után visszatarthatatlanul bőgtem. Tudtam, milyen áron kaptam meg a boldogságot. A megkönnyebbülést, hogy Bújós úr megmenekül, beárnyékolta a gyomorszorító érzés, hogy egy tökéletesen édes, ártatlan baba – pont olyan, mint az enyém – túl korán elment.”
Aztán így folytatja:
Sosem fogod hallani a gyereked sírását. Nem fogod érezni a teste melegét. Nem tudom kifejezni, milyen szörnyű fájdalmat érzek emiatt. Bárcsak veled gyászolhatnék. Bárcsak megölelhetnélek, és elmondhatnám, hogy a fájdalom enyhül majd. De tudom, hogy nem fog. Az enyém sem enyhült, pedig az én babám él. (…) Bárcsak lenne valami, bármi, amit megtehetnék, hogy segítsek. Naponta ezerszer gondolok rád. Minden mosolynál, minden „elsőnél”, a tökéletes új szíve minden dobbanásánál rád gondolok”.
Végül reményét fejezi ki, hogy ez az üzenet eljut a címzetthez, aki így megtudhatja, hogy
…minden, amit teszünk a gyerekünkkel és a gyerekünkért, azt a te édes angyalkád tiszteletére is tesszük. Tudom, hogy ha annyit mondok, köszönöm, az messze nem elég, de csak ennyit tehetek. Tiszta szívemből köszönöm. Mindkettőnket megmentettetek.”
