A magyar asztaliteniszsport tavaly, 74 éves korában elhunyt kiemelkedő személyisége 47 éven át, haláláig e ház negyedik emeletén lakott. Hatszoros Európa-bajnok, háromszoros vb-ezüstérmes, sikeres szövetségi kapitány volt.
Pákh Imre, a sportág hazai szövetségének tavaly májusban megválasztott elnöke sajnálattal jegyezte meg, hogy személyesen nem találkozhatott Berczik Zoltánnal, akit a szomszédok és a ház lakói szinte családtagként szerettek. Az elnök felidézte a versenyző, majd 1969 és 1984 között szövetségi kapitányként tevékenykedő Berczik Zoltán pályafutását, s eredményei közül kiemelte az 1979-es phenjani világbajnokságon elért férfi csapatdiadalt.
Az Újvidéken született Berczik Zoltán 1956-ban, 19 évesen robbant be a nemzetközi élvonalba, s a 60-as években számolatlanul nyerte a nemzetközi versenyeket: világbajnokságokon hat érmet (3 ezüst, 3 bronz) szerzett, az Európa-bajnokságokon pedig hat arany mellett egy-egy ezüst és bronz volt a mérlege. Emellett 23-szoros magyar bajnok, s 135 alkalommal ölthette fel a válogatott mezét.
Nemcsak mint játékos, hanem mint edző, szövetségi kapitány is óriási sikereket ért el, nevéhez fűződik a Gergely, Jónyer, Klampár fémjelezte aranycsapat diadalsorozata. Tanítványai közül Jónyer István négyszeres, Klampár Tibor és Gergely Gábor kétszeres, valamint Kreisz Tibor és Takács János egyszeres világbajnok lett. Kapitányként a női szakágban is eredményes volt, irányítása mellett Magos Judit, Kisházi Bea, Szabó Gabriella, Oláh Zsuzsanna és Urbán Edit sok-sok Európa-bajnoki érmet szerzett.
A pénteki megemlékezés végén az önkormányzat, a Berczik család nevében lánya, Krisztina, valamint a társasház képviselői elhelyezték koszorúikat az emléktáblán. Az eseményen ott volt Jónyer István és Klampár Tibor is.
