Asztronómusok egy csoportja a NASA/ESA Hubble teleszkópjának és egyéb teleszkópok adatainak felhasználásával és elemzésével nekilátott összeírni a megfigyelhető univerzumban található galaxisok számát, és meglepő módon arra jutott, hogy körülbelül tízszer annyi van, mint amennyit korábban gondoltunk. Az eredmények tükrében újra kell gondolni,
Az asztronómia egyik alapvető kérdése mindenképpen az, hogy mennyi galaxist tartalmazhat az univerzum, ám erre első körben csak akkor kaphattunk választ (mint most kiderült, helytelent), amikor a Hubble az 1990-es évek közepén elkezdte a mélyűrt vizsgálgatni. Akkortájt úgy gondolták, nagyjából 100-200 milliárd galaxis lehet, amit most a Christopher Conselice (University of Nottingham) által vezetett csapat cáfolt, kijelentve, hogy legalább tízszer ennyinek kell lenni.
Mindezt szintén a Hubble adatai alapján számolták ki, ám a fotókat átalakították 3D-s képekké annak érdekében, hogy pontosabb számokat tudjanak közölni. Mindezek mellett új matematikai modellt is bevetettek, ami lehetővé tette, hogy olyan galaxisokat is meg tudjanak számolni, amik a jelenlegi technológiák mellett semmilyen távcsöves módszerrel nem megfigyelhetőek. Kiderült, hogy a galaxisok 90 százaléka egyszerűen túl halvány, vagy túl messze van ahhoz, láthassuk, de mindenképpen ott kell, hogy legyenek, tehát beletartoznak a halmazba.
Az univerzumban található galaxisok 90 százaléka még arra vár, hogy megvizsgáljuk. Ki tudja, milyen érdekes tulajdonságokat fogunk találni, ha a következő generációs teleszkópokkal végre látni is fogjuk őket,
magyarázta Christopher Conselice a Hubble oldalán megjelent hír szerint. Ami szintén csodálatos ebben az egészben, hogy az adatok elemzésével akár 13 millió évet is vissza tudunk menni a múltba, oda, amikor egységnyi térfogatban tízszer annyi galaxis volt, ám ezek relatíve kicsik és halványak voltak.
Az univerzum evolúciója
A most megszerzett, és a későbbiekben begyűjthető bizonyítékok mind azt mutatják, hogy az ismert kozmosz jelentős evolúción ment keresztül, és olyan fejlődést mutatott be, hogy a galaxisok száma jelentősen csökkent, ami ráadásul hozzájárul az Olbers-paradoxon megoldásához. Ez úgy szól, hogyha a világegyetem végtelen lenne, a szintén végtelen számú csillagok fénye összeadódva az éjszaka is világos égboltot kellene, hogy eredményezzen. Ám a legtöbb galaxis innen láthatatlan, és az univerzum dinamikus jellege, illetve az intergalaktikus por és gáz együttesen okozza, hogy éjszaka bizony sötét van.
