A hét embereként a Heti Válasznak azt mondja, a stadionépítések körüli vitát azok változtatták gyűlölködő polémiává, akik nem kedvelik a Fideszt. Bármit is épít, fejleszt, gyarapít a kormány az nekik nem jó, de elfelejtik feltenni a kérdést:
No, és mi épült a Gyurcsány-Bajnai-érában? Azokban az években persze nem érhette kritika a fejlesztési döntéseket, hiszen nem voltak.
Deutsch szerint az új Hidegkúti-aréna kapuk mögötti betonfalával sincs semmi gond, csak egy mondvacsinált ügy. A stadion kívül-belül biztonságos. Az természetes, hogy egy férőhely náluk fajlagosan drágább (5000 euró) volt, mint külföldön, hiszen egy ötezres stadionnál több ez a költség, mint egy több tízezer embert befogadónál. A fix árak miatt ugyanannyiba került ugyanis a nemzetközi színvonalú gyepszőnyeg, a világítás, a sportfunkcióhoz kapcsolódó helyiségek kialakítása, mint a nagy arénákban.
Deutsch Tamás a budapesti színházak példája alapján, profi szervezéssel tornászná fel 1000-1500 fős szurkolótáborukat 4000-re. A teátrumok rájöttek, hogy nem panaszkodni kell kihasználtságukra, hanem változtatni a repertoáron, meggyőzni az embereket, hogy érdemes jegyet venni.
A labdarúgó-egyesületek ebből a szempontból még amatőrök, várják, hogy a sült galamb a szájukba repüljön. Mi a nyavalygás és a fölösleges nosztalgiázás helyett beláttuk a magunk gyengeségeit.
Az MTK a következő években értő módon akarja elérni a közönségét, akiknek a támogatását a klubelnök szerint meg sem érdemlik, ha ez nem sikerül.
