Johannesburgban ültek össze a veszélyeztetett fajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó ENSZ egyezményt támogató országok (CITES), és szigorították néhány állatfaj védelmét. Döntésük szerint felkerült a konvenció egyes számú mellékletébe a berber makákó (az egyetlen olyan főemlős, amely a Szaharától északra él), valamint a világ egyik legérdekesebb külsejű állata, a tobzoska. A CITES vonatkozó melléklete olyan állatokat tartalmaz, amelyeknek kereskedelmi célú kivitele származási országukból (élve, de akár egyes szerveik tekintetében is) tilos.
A tobzoskák egyébként nem csak kinézetükben érdekesek, mert bár ma már a méhlepényes emlősök egyik alrendjének tartják a tobzoskaalakúakat (Pholidota), sokáig egyáltalán nem értették a rokoni kapcsolatukat a többi emlőssel, ezért teljesen különálló rendnek tekintették a tudósok. Pedig a tobzoskák legközelebbi rokonai a ragadozók, melyektől körülbelül 75 millió éve különült el.
Legkülönösebb ismertetőjegyük természetesen az, hogy emlős létükre pikkelyek bortják a testük legnagyobb részét, csak a hasukon található finom szőrzet. Mivel felülről, főleg összegubózva tényleg fenyőtobozra hasonlítanak, innen ered a nevük is. Érdekes, hogy még mindig nincs egyértelmű elmélet arra, hogy alakultak ki az állat pikkelyei, az egyik teória szerint a bőr irharétegének szemölcseiből sarjadtak ki, tehát tulajdonképpen egybeolvadt, módosult szőrszálak. A másik vélemény szerint teljesen külön kialakult testrészek a hüllők pikkelyeihez hasonlóan.
Szintén jellegzetes a tobzoskák koponyájának megnyúlt formája, amely a hangyászokéra emlékeztet, bár a két faj közvetlenül nem áll rokonságban, csupán táplálkozási szokásaik miatt alakult ilyenné a fejük. A kis állatkák egyébként magányosan élnek, csak párzási időszakban találkoznak a hímek és a nőstények, majd egyetlen utódot szülnek, amely csecsemőkorának végéig az anya farkába kapaszkodva közlekedik. A hagyákkal és termeszekkel táplálkozó állatok üregekben élnek, éjjel aktívak, nappal pedig vagy visszatérnek saját vackukba, vagy helyben ássák magukat a földbe és összegömbölyödnek.
A tobzoskát a CITES eddig a kettes számú melléklet alatt kezelte, amely “korlátozott kivitelt” engedélyez, ezt pedig sokan kijátszották. Mivel az állat a távol-keleti piacon egyrészt kiemelt csemegének számít, másrészt egyes szerveit a kínai gyógyászatban kezelik fontos alapanyagként, az afrikai és ázsiai egyedek száma is erősen megcsappant.
Sajnos még így sem jelent garanciát a döntés a faj megmenekülésére, hiszen az egyes számú mellékletben már jó ideje szereplő elefántok és orrszarvúk vadászata, az agyarak illegális kereskedelme napjainkig folyik, a hatóságok által szinte megállíthatatlanul.
