Már tölthető a Google Play Store-ból a keresőóriás Allo névre keresztelt csetprogramja, amelyről már korábban beszámoltunk a rovatban. Igen, mondhatná bárki, hogy ez már megint egy ugyanolyan csevegőprogram, mint az eddigiek, de már az új szolgáltatást felvezető videó is tükrözi mindazt, amit a Google fejlesztői, pszichológusai és esettanulmány-elemzői gondolnak arról, hogy mitől igazán és nagybetűsen MENŐ egy chat-alkalmazás. Tekintve, hogy a piac jelenleg erősen telített versenytársakkal (Facebook Messenger, Skype, WhatsApp, Viber, Telegram, hogy a Google saját Hangouts-át, illetve a randiappok belső csevegőit ne is említsük), egyértelmű a kérdés: mitől lesz jobb vagy legalábbis elkülöníthetőbb lesz az Allo a riválisaihoz képest?
Máriusz véleménye: a távolságtartó kontra
Az Allo egyértelmű húzóneve két szóval megválaszolva: Google Assistant. Vagy legalábbis ez lenne, ha már kész lenne. A kilencvenes évek chatbotjainak legrosszabb pillanatait idéző modul a launch hetében írd-és-mondd használhatatlan, hiába lóg ki belőle valahol egy komplett Google Now szolgáltatás is. Az Assistant (aki vagy ami többszöri kérdésünkre sem volt hajlandó átnevezni magát valami rövidebbre) az app jelenlegi változatában semmi másra nem képes, csak arra, hogy időjárásjelentést adjon (jelentősen eltérve amúgy az Accuweather rendszerétől, konkrétan tizenfokos eltérésekről beszélünk), posztoljon nekünk egy véletlenszerű zenei videót (úgy, hogy bármennyi zenehallgatási preferenciánkhoz is fér hozzá a YouTube-on keresztül, határozottan nem olyat küld, amit meghallgatnánk), ajánljon nekünk egy programot (a belváros kellős közepén képtelen volt erre, ellenben moziműsora meglehetősen pontos) – képességei nem feltétlenül nyúlnak ezen túl. 2016-ban természetesen minden updatelhető és/vagy béta, úgyhogy ezen fennakadni IT-politikailag nem korrekt, felhasználóilag viszont, úgy érezzük, egy óriáscég esetében kifejezetten az.
Ha ez még nem lenne elég zavaró (és miért lenne, kipróbáltuk, gyakorlatilag használhatatlan, mehetünk vissza a Messengerre folytatni a beszélgetéseket), van ennél rosszabb is: ez pedig az adatbiztonság kérdése. Edward Snowden az elmúlt hetekben kifejezetten kikelt az Allo ellen, egyszerűen csak Google Surveillance-nek, azaz Google Megfigyelésnek nevezve a rendszert. Azért cserébe ugyanis, hogy a chatprogramba rejtett mesterséges intelligencia megfelelőbben tudjon válaszolni vagy javasolni nekünk bármit, a Google a felhasználók adatait végtelen ideig tárolja. Snowden szerint ez egyidejűleg azt is jelenti, hogy – legalábbis elvileg – bármilyen bűnüldöző- vagy hírszerző ügynökség bármikor hozzáférhet adatainkhoz. Más tech források szerint az eltárolt adatok megfelelőek arra, hogy finomhangolják a hirdetéseket, amelyekkel a Google vagy partnerei bombáznak minket. Szerintünk az eltárolt adatok személyiségprofilozásra illetve létező profilunk finomhangolására tökéletesek csak igazán.
BZ véleménye: a bizakodó pro
No, akkor nézzük. Tény, hogy kissé fura az Allo megjelenése, hiszen nem csak kismillió egyéb chat érhető már el, de a Google már házon belül is rendelkezik eggyel, a Hangouts ugyanúgy tudja a szöveges csevegést és a videótelefonálást is, szóval ezt most egy picit nem értjük. De ettől eltekintve, ha csak magát az Allo appot nézzük, egyáltalán nem rossz az eddigi eredmény.
Máriusz mester fentebb eléggé leszedte róla a keresztvizet, de ő egyrészt egy adatbiztonságért és digitális szabadságjogokért küzdő cyberguru, akinek még Edward Snowden is kispályás hangember (helló, Damage, és bocsi). Másrészt az is tény, hogy az Allo jelenlegi állapotában még tényleg kissé biceg – mármint nem a csevegés része, mert az takkra ugyanazt tudja, mint minden más versenyző, hanem a nagy különlegességként beharangozott Google Assistant.
Na de azért azt is vegyük figyelembe, hogy a chatprogramba beépített válaszolgató robot most még olyan, mint egy kisgyerek. Most ismeri meg a világot, és főképp minket. Nem egy Pallas Nagylexikont és egy Encyclopedia Britannicát kapunk – illetve azt is, de nem csak azt. Az Assistant igazi lényege, hogy szép lassan megismer minket, a szokásainkat, az útvonalainkat, a kedvenc helyeinket, a gyakran használt kifejezéseinket, és így tovább. Aztán, ha már kezdi megtudni rólunk a tutit, egész hasznossá is válhat.
Meg is néztem pár példát.
Először ismerjük meg a beszélgetőpartnert, szóval köszönjünk szépen, és kérdezzük meg a nevét.
Oké, a neve Google Assistant. Nem túl szexi, de legalább rímben mondja el, és kapásból feldob néhány lehetséges kérdést, amivel továbbvihetjük a beszélgetést. Kiválasztottam a “Mit tudsz csinálni?” opciót, és feldobott egy tucatlehetőséget arról, hogy naponta küldhet híreket, vagy akár verseket, de akár kérdezhetünk is tőle hellyel, időjárással, és minden egyéb tudnivalóval kapcsolatosakat. Próbáljuk is ki! Mondjuk fejbecsaptak, és fogalmam sincs, hol vagyok. Meg is kérdezem:
Azonnal segítségül hívta a GPS, mobilcella és WiFi adatokat, majd behatárolta, merrefelé lehetek. A térképrészletre kattintva átdobhat a Google Maps alkalmazásba, hogy még pontosabban megnézzem, hová kerültem, de ismét ott vannak az előre gyártott kérdések: akár megnézhetem, mit ad ki a környékről a Google keresője, de ha már korábban elmondtam az Assistantnak, hol lakom (vagy a Google Mapsben rögzítettem), a hazautat is megmutatja. Na jó, és bármit, amit esetleg elfelejtettem.
Édes pofa. Korábban elmagyaráztam neki, hogy a kedvesemet Vicának hívják. A virtuális fejbecsapás miatti amnézia közepette csak rá kell kérdeznem, “hogy hívják a szerelmemet?”, és máris mondja, tapintatosan, hogy “azt mondtad, a neve Vica”. Ráadásul felajánlja, hogy ezt az infót el is felejtheti, ha időközben változás állt volna be a dologban. Szép új világ. Mindenesetre a nagy elveszettségben megéheztem.
Simán csak annyit kellett beírnom, hogy éhes vagyok, máris felajánlja, hogy mutat lehetőségeket, és rákérdez, milyen jellegű ételt szeretek. Ismerkedik, na. Ráböktem, hogy mindegy, mutasson egy éttermet, mert korog a gyomrom. Azonnal jött a válasz a 2 kilométeres körzetben levő helyekről.
Megint továbbmehetek a kapcsolódó Google találatokra, becélozhatom a helyeket a térképen, vagy megnézhetem őket a felhasználók értékelése szerinti rangsorban. Hasznos. Viszont mégis inkább ideje abbahagyni az amnéziás játszadozást, a cikk írása után indulok ugyanis Bécsbe. Oké, voltam már párszor, de azért nézzük, hogy jutunk oda az Assistant szerint!
Máris itt az útvonal, mehetek is tovább a térképre közvetlen navigációért, vagy a konzervkérdésekkel finomíthatok a találatokon (például akkor, ha tömegközlekedéssel mennék). Szóval lassan indulok is, de előtte még egy fontos kérdést felteszek, mert bizonyára az olvasók is kíváncsiak, mikor lehet ékes anyanyelvünkön beszélgetni az Assistanttel az angol helyett.
Szegénykém még tényleg nem tud magyarul, de legalább nem is ígérget. Búcsúzzunk el szépen!
Lényeg a lényeg, a kis fickó (vagy lány, tényleg, majd legközelebb megkérdezem tőle, micsoda) próbál okosan válaszolni, és közben habzsolja az információkat rólam, a környezetemről és az engem érdeklő dolgokról. Biztos vagyok benne, hogy ha folyamatosan használom, az eltárolt információk alapján már egyre kevésbé tapogatózó segítségre lesz képes. És igen, a szolgáltatás képernyőjének tetején még ott a “Preview” felirat, tehát nem végleges termékről van szó, és már így is egész ügyes kezd lenni. Én mindenesetre bizalmat szavazok neki.
Ja, és akkor térjünk vissza az adatkezelés és a digitális személyiségi jogok kérdéséhez, mert tény, hogy az Assistant által eltárolt adatok valahol most ott figyelnek a Google szerverein. Ha valaki belenéz, tudni fogja, hol vagyok, mi érdekel, hogy hívják a kedvesemet, mit szeretek enni, és ha még mélyebb problémákat is megbeszélek a kis robotsegédemmel, azokról is minden infó ott lesz a nullákban és egyekben. De erre azt kell, hogy mondjam:
Ha valakinek kifejezetten nem tetszik az, hogy a Google adatokat tárol róla, az egyfelől nőjön fel, mert 2016-ot írunk, másfelől van részleges megoldás: az Allót használva indíthatunk titkosított beszélgetést, amely a végpontok között titkosítva van, az elmentett infók közé pedig elméletileg nem kerül bele, ez a lehetőség azonban nem az alapértelmezett állapot. Így könnyen előfordulhat, hogy egy privátabb beszélgetésünk beépül a Google rendszerébe, ha elfelejtettük titkosítani. Egyébként teljes dialógusokat is törölhetünk az Allóból, bármit is jelentsen ez – attól ugyanis, hogy a felhasználó nem fér már hozzá a “törölt” adathoz, biztonsági mentésekben simán elférhetnek ezen beszélgetések, a reverz logika szerint pedig oka is van annak, hogy egy beszélgetést törlünk és nem például archiválunk.
Összegezzünk!
Jó az ötlet? Igen. Jókat mond az Allo? Igen, ha már van megfelelő információja más forrásból, vagy ha már megtanítottuk a jó válaszra. Élvezetes használni? Persze, hiszen egy csomó különálló app funkcióját érhetjük el belőle a térképtől a naptáron és az időjáráson át a webes keresőig, ráadásul olyan formában, mintha tényleg valakihez élőszóban beszélnénk (egyébként minden esetben elérhető a hangalapú szövegfelismerés is, persze szintén csak angolul). Van benne újdonság? Naná, például a beszélgetés folytatását segítő előre gyártott opciók, amikkel akár felesleges pötyögés nélkül is gyorsan haladhatunk a szükséges információk megszerzése felé. Persze még ezek sem tökéletesek, és sokszor csak annyit tud az Assistant, hogy feldobja, keressünk rá a kérdésre a weben. De hát fiatal még, ő is tanul. Tanítja a világ, és benne mi magunk. Az adatbiztonság meg tényleg kérdéses, de az már kérdéses volt azóta, hogy az első e-mailünket megírtuk, vagy az első doksinkat, fotónkat valamilyen cloud alapú tárhelyre mentettük. Szóval ezen a téren nem az Allo lesz az első mumus, és reménykedjünk benne, hogy a Google ezt sem használja fel ellenünk, és másnak sem hagyja, hogy ilyesmit tegyen. Ámen.
