A szövetségi kapitány a Digi Sport Reggeli Start című műsorában értékelte a válogatott idei évét: csapatunk négy győzelemmel, két vereséggel és három döntetlennel egyértelműen pozitív mérleggel zárta 2012-t. Arra a kérdésre, hogy kit tart az év legjobb labdarúgójának, nem adott egyértelmű választ Egervári Sándor.
„Hogy ki 2012 legjobb válogatott futballistája? Egyéni értékeléseket csak meccsenként adok, azt is csak a játékosaimnak. Vannak, akik többet tettek idén az eredményességünkért, például Bogdán Ádám a kapuban. A gerinc, a jó hozzáállású 7-8 játékosom megvan, remélem, a többi helyre fokozódik a verseny. Kinevezésünk óta az a következetes filozófiánk, hogy elsősorban a magyaros futballkultúrát képviselő játékosokból állítjuk össze a keretet. Gera, Koman, Hajnal, Dzsudzsák, Koltai, Rudolf, Szalai: ők a képzettebb, inkább a Hidegkútiék-féle szellemes, kreatív iskolát képviselik. Az időnként a magyarokra is ráerőltetett erőfutball távol áll tőlünk. A latinos futball áll közelebb a magyar emberekhez, a támadóharmadban mutatott kreativitás. Az én szakmai mintám a Hidegkuti-féle MTK és a Puskás vezette válogatott” – mondta a kapitány.
A jövővel kapcsolatban Egervári a harmóniát tartja a legfontosabbnak, tehát nem mindig a legjobb 11 játékos kerül majd be a kezdőbe. Hozzátette, a mai spanyol válogatott stílusa áll a magyar csapathoz a legközelebb.
„A magyar válogatott ma még semmiképpen sem mondható nemzetközi szinten összecsiszolódott csapatnak. Sokkal eredményesebb játékot tudnak megvalósítani azok a gárdák, ahol ötven-hatvanszoros válogatottak fociznak együtt. Araszolunk előre, félévről félévre, így együtt már vannak húszszoros válogatottjaink. A recept: minél többet együtt játszani ugyanazzal a társasággal. Évente 2-3 játékost lehet beépíteni egy csapatba, az igazi eredményességhez pedig évek szükségesek” – jelentette ki Egervári.
Az ellenfelek megválasztása is szóba került: „A kezdet kezdetén azért is lett a szlogenünk a szerethető csapat, mert világverőt mégsem hirdethettünk meg. A közönség megkedvelte a társaságot, amelynek eleinte felhozó jellegű meccsekre és ellenfelekre volt szüksége a siker megízleléséhez, a közösség formálódásához. Fontos volt ehhez viszonylag gyengébb ellenfeleket választani. Ma már nem erre van szükségünk, ezért is játszottunk a norvégokkal, akik ellen megjelentek a márciusra elkerülendő hibáink. Az elmúlt két és fél évem a védekezés feladata körül forgott, mert ott vannak a nagyobb problémáink, amelyek nem a kapuson vagy a négy védőn múlnak, hanem a csapat együttes védőmunkáján.”
A magyar labdarúgó-válogatottat legközelebb tavasszal láthatjuk tétmeccsen: 2013. március 22-én a románokat fogadjuk Budapesten, majd 26-án a törökökhöz utazunk.
