A Vilnius melletti ponari erdőben bukkantak tudósok arra a 34 méteres alagútra, amelyet a holokauszt idején zsidó rabok ástak kanalakkal és kezükkel – írta meg The Atlantic. Az amerikai, izraeli, litván ás kanadai tudósokból álló csapat olajkutatáshoz használt földszkennelési technikával fedezte fel az alagutat. Az óvatosságra azért volt szükség, mert a kutatók nem akarták háborgatni a föld alatt lévő emberi maradványokat.
A ponari erdőben 100 ezer ember földi maradványait égették el, közülök 70 ezren zsidók voltak. 1943-ban a németek egy különleges, 80 főből álló rabcsoportot küldtek a atutthofi koncentrációs táborból a ponari erdőbe: a feladatuk az volt, hogy felszámolják a tömegsírokat.
A németek a Vörös hadsereg közeledtével el akarték tüntetni a népirtás nyomait, így a raboknak ki kellett ásniuk és el kellett égetniük az évekkel korábban meggyilkolt áldozatok holttesteit. A rabok azonban pontosan tudták, hogy ha nem lesz rájuk szükség, őket is kivégzik. A legenda szerint a szökést az egyik fogoly szervezte meg, aki az oszlásnak indult tetemek között felismerte családtagjait. Az alagutat éjszakánként, kezükkel és kanalakkal ásták ki, a földet nadrágjukban vitték ki, napközben feltűnés nélkül szórták szét. Az egyik túlélő arról beszélt, hogy az alagút azért lett kacskaringós, mert ki kellett kerülniük a talajban a holttesteket.
1945 április 15-én egy késsel negyvenen lefűrészelték láncaikat és elkezdték kipréselni mgukat a szűk alagúton. Az őrök észrevették a szökést, rájuk lőttek, mindössze tizenegyen élték túl a menekülést.
