Gazdaság

Ismeretlen Budapest: A budai hegyek titokzatos Pogánytornya

Ismeretlen Budapest: A budai hegyek titokzatos Pogánytornya

A szocialista hétvégi házak és vadonatúj luxusvillák közt megbúvó torony a XX. századi magyar történelem egyik legfurcsább fejezetének emléke.

Az egykori aranyhegyi szőlőskertek helyén ma jórészt százmilliókból épült villákat, vagy épp füves lankákat találunk, de egy itt omladozó épület, a 178 méteres magasságban fekvő Pogány-torony miatt megéri vállalni a hosszú utat.

Megközelítés

Az 1-es villamos óbudai végállomásánál szálljunk fel a 160-as számú autóbuszra, majd utazzunk vele a Mészkő utcáig. Onnan 1,5 kilométeres séta vár ránk, részben meredek utcákon, míg végül megérkezünk a Jutasi és Pogánytorony utca sarkán álló, gazos telekre. A torony az utcáról jól látszik.

De mit keres itt egy torony? Kilátás voltaképp nincs, megközelítése pedig túl bonyolult!

Az épület megszületésének indokát a XIX. század derekán Finnországban megszületett turanizmus (turáni gondolat) eszméjében kell keresnünk, mely a Közép-Ázsiai sztyeppéiről származó, úgynevezett turáni népek faji egységét és idővel naggyá válását hirdette. Ilyen népek voltak például a finnek, a mongolok, a törökök, és persze mi, magyarok is.

Az eszme a századforduló körül jutott el Magyarországra, 1910-ben gróf Teleki Pál későbbi miniszterelnök vezetésével pedig megalakult a Turáni Társaság (Magyar Ázsiai Társaság), melynek tagjai – így például Cholnoky Jenő geográfus, vagy Hopp Ferenc műgyűjtő – keleti gyökereinket kezdték kutatni, sőt, ázsiai kutatóutakat szerveztek és támogattak. Az első világháború egy kissé bár megtépázta a működésüket, de végül három részre szakadva – a tudományos igényességet képviselők megalapították a Kőrösi-Csoma Társaságot, a szélsőségesek pedig a Magyarországi Turán Szövetséget, mely röviddel alapítása után megszűnt, és csak a húszas-harmincas évek fordulóján támadt fel újra – folytathatták a munkát, sőt, a Turáni Társaság tagjai Finn-Észt, Magyar-Nippon, valamint Török Intézetet is alapítottak.

A harmincas évek elején ezen mozgalmak tagjaiból Bencsi Zoltán ügyvéd vezetésével alakult meg

a Turáni Egyistenhívők Tábora, mely pillanatok alatt tízezres taglétszámmal büszkélkedhetett, noha igen fura elveik voltak: Koppány egyistenhítű vallásához, valamint az ősi erkölcsökhöz és életformákhoz akartak visszatérni, melyet a kereszténnyé vált Szent István egyszerűen csak eltiport.

A rendőrök által gyakran ellenőrzött csoport működéséből a merész ötletek sem hiányoztak: szobrot akartak például állítani „Ősi Istenünk és fajtánk védelmében vértanúhalált halt Koppány vezérünk és a vele pusztult sok-sok jó magyar emlékére”, sumér stílusú, örökké égő áldozati oltárat képzeltek a Hármashatár-hegyre, sőt, szertartásuk is elég furcsa volt:

(A képernyő négy sarkába mutató gomb megnyomásával a könyv teljes képernyőn lesz olvasható.)

Természetesen a főváros egyik fenti tervet sem hagyta jóvá. A csoport azonban nem adta fel, így egy tagjuk, Szász Farkas óbudai Aranyhegyen lévő telkén az ősi szittya isten védelmében vértanúhalált halt Koppány emlékére titokban, a Täubel Géza első terveit átdolgozó Wührl Géza rajzai szerint építették fel a hatszög alaprajzú tornyot.

Fotó: Geocaching / Vincze Miklós/24.hu
Fotó: Geocaching / Vincze Miklós/24.hu

A környező dombokra további tizenegy hasonló, a turáni kultúrát és vallást feltámasztó épületet terveztek, bennük örökké égő lánggal, de a város vezetése ezt a tervüket sem támogatta túlzottan.

poganytoronykepeslap

 

Az építész

Wührl Géza életműve nem túlzottan kutatott, de annyi biztos, hogy diplomája 1927-es megszerzése után a főváros számára dolgozott.

Három nagy épülete ismert: a Pogánytorony motívumaival némi rokonságot mutató, 1937-ben átadott Barát utca 6., mely igen szokatlan látvány az egységes, modernista utca közepén:

tumblr_lh814tgzrc1qflty0o1_1280

Az ennél jóval egyszerűbb Móricz Zsigmond körtér 7. (1935):

output_DGUsUl

De Wührl a Szent József Otthon (Kórház utca 37.) tervezésében, majd negyvenes évek eleji átépítésében is részt vett:

otthon

A tizenkét-tizenhárom méter magas, hármas tagolású, várszerű épület tetejét egykor egy hatszögű márványtömbön álló turulszobor díszítette, a hegyoldalon pedig az öt magyar ős, Balázs, Botond, Lehel, Emese és Csaba tiszteletére 1939-ben ültetett – Koppány egykori szálláshelyéről, a somogyi Törökkoppányról hozott! – nyírfát körülölelő díszkert húzódott.

koppanytorony

Ezeknek mára természetesen semmi nyoma, bár az elvadult bozótos növényzetének egy része jó eséllyel köthető az egykori díszkerthez.

_MG_7144
Fotó: Vincze Miklós / 24.hu

Az ekkor még Koppány-toronynak nevezett építmény 1935. július 7-i felavatás sem volt zökkenőmentes, hiszen a kivonult csendőrök kardlapozták a tömeget, de a világháborúig hátralévő évek végül eseménytelenül teltek, de a harcok során a tagok jó része visszavonult, emigrált, vagy ukrajnai munkaszolgálatosként hunyt el. A csoport 1992-ben, a rendszerváltás után röviddel Magyar Vallás Közössége néven alakult újra, tagjaik talán százötvenen lehetnek.

Részletek – Fotó: Vincze Miklós / 24.hu
Részletek – Fotó: Vincze Miklós / 24.hu

A tornyot a háború után az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) használta légvédelmi megfigyelőtoronyként, majd azóta többször is gazdát cserélt. Az index tavaly megtalálta az ingatlan tulajdonosát, aki húsz évvel ezelőtt vásárolta azt meg, de túladni az önkormányzat általi gyors átminősítés és építési korlátozás miatt már nem tudott rajta. A 2007-ben elkészült Kerületi Szabályozási Terv szerint a telek jelentős zöldfelületű intézményi övezetbe tartozik, így akár egy vendéglátóhely is nyílhat a területen, sőt, lehetségessé válik a szűk, apró torony kilátóként való használata. Kérdés, hogy miért, hiszen a kevés környékbeli lakó, valamint a nehéz megközelíthetőség miatt jó eséllyel sosem térülne meg a befektetés.

Fotó: Vincze Miklós / 24.hu
Fotó: Vincze Miklós / 24.hu

Az építmény körül máig felbukkannak néha az építtető csoportéhoz hasonló elveket valló egyének, erre látogatásunkkor a bejárat feletti nemzetiszínű zászló, a belső térben lengedező, jelekkel zsúfolt szövetcsíkok és egy állati koponya emlékeztettek:

Fotó: Vincze Miklós / 24.hu
Fotó: Vincze Miklós / 24.hu
_MG_7155
Fotó: Vincze Miklós / 24.hu
Fotó: Vincze Miklós / 24.hu
Fotó: Vincze Miklós / 24.hu

Az épület állapota gyorsan romlik, felsőbb szintjei a külső lépcső részleges leomlásával közel megközelíthetetlenek, de a lezuhant kövek egymásra helyezve továbbra is az épület aljában várják, hogy egyszer talán visszakerülhessenek eredeti helyükre.

A torony mellett egy elhagyatott, egyszintes épület is áll – a sérült kerítésen át a telekre besétáló látogató ennek tetejére érkezik. – Fotó: Vincze Miklós / 24.hu
A torony mellett egy elhagyatott, egyszintes épület is áll – a sérült kerítésen át a telekre besétáló látogató ennek tetejére érkezik. – Fotó: Vincze Miklós / 24.hu

Erre talán a közeljövőben van is némi esély, hiszen a torony helyi védettséget élvez. Feltéve persze, ha nem csap le előbb a turáni átok.

Fotók: Arcanum Postcards, Albaregalis, Rovás.info365buildings, KKFI, Fortepan/Magyar Rendőr
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik