Még amatőr lomizó se voltam-vagyok, a tárgyakon keresztül fűz valami rokonszenvféle a lomizókhoz. Ha van lomom, s nem tudom rakosgatni tovább, kiteszem, és őszintén örülök, ha kell még valakinek. Ha elviszi valaki, mielőtt jönnek a Főkefe FKF Zrt nagy autói, hogy ledarálják tárgymániánk, tárgydús, fogyasztói szegénységünk aktuális halottjait. Így volt eddig, működött a néha kellemetlen, de vállalható újraelosztás. Mostantól megszűnnek a tárgykazlak tövében deres lehelettel bóbiskoló hajnali öregasszonyok. Ami senkié, nem az övék többé. A centrális erőtér ezt is elszabályozza a maga idióta, káoszképző rendmániájával. Mostantól a kilomizott tárgyak, foteltől szekrényajtóig, gáztűzhelytől öreg bőröndig a kitevés pillanatától a Főkefe FKF Zrt. tulajdonát képezik. Igen, nem vicc. Vége az éji motozásnak, kosznak, zajnak, az üzletszerű begyűjtők nem gyűjthetnek be többé. Fémgyűjtők, papírgyűjtők, a társadalom üzletszerű számkivetettjei. Szegény emberek, na. Hogy kihasználja őket jónéhány cápa? Akkor talán a cápákat kéne büntetni, persze zsengébb korukban, mielőtt betollasodnak az ájtatos rendeletalkotók közé. Ha a mondott szegények rendszerszerű haszonszerzésre törekedve, üzletszerűen követik el a bűncselekményüket, s a Főkefe FKF Zrt kára több, mint 50000 forint, a büntetés akár két év börtön is lehet. Kisebb értékre csak lopás, de ha ön, kedves olvasó, elvisz egy könyvet, egy törött széket, titokzatos bőröndöt, az csupán szabálysértés, előpattan egy egyenruhás altiszt, és ön meg lesz büntetve. Hát ezentúl majd nem visz el, csak a szél motozza a kupacokat, aztán jönnek az autók, ledarálnak, amit érnek, lomizottat, lomizót. Hisz minden a LegfőbbkefeFKFZrt tulajdona, s addig jó, míg a tárgyak kihelyezése, horribile birtoklása nem számít bűncselekménynek.
Fotó: MTI / Balázs Attila
