Egy magyar szabadalomról szeretnék mesélni. Az én szabadalmamról, pontosan. Ugyan nem néztem utána, hogy létezik-e ilyesmi, de gyanítom, nem. Ilyen csak egy magyar embernek juthat eszébe. Ez egy fantasztikus üzleti modell, nem lehet elrontani. Mesélek kicsit a feltalálás körülményeiről, mielőtt ismertetném a terméket. Néha beszökik egy szúnyog az ingatlanomba. Körülbelül hetente egyszer. Arra ébred az ember, hogy vakarja a bokáját, karját, valamijét, és félálomban forgolódik, káromkodik, szenved. Meg kell hozza a döntést, felkel, megkeresi a szúnyogot, vagy hagyja a fenébe, egyszer úgyis megunja, miután telezabálta magát. A szobám falán négy véres folt van, az elmúlt három hónapban négyszer untam meg. Tegnap éjjel azonban nem volt kedvem megkeresni a szúnyogot, és visszaaludtam. Azt álmodtam, hogy egy exkluzív szúnyogüzletet nyitok az Andrássy úton, ahol szúnyoghálóval fedett kefires dobozokban szúnyogokat értékesítek. Ezeket a szúnyogokat a magyar ember szabadon engedheti ellenségei életterében, lakásokban, irodákban, személyautókban, éttermekben, akárhol. Egész évben. Nincs az a rohadt szemét állat, fideszes, komcsi, bankár, pék, jogász, parkolóőr, postás, lovász, hajléktalan, vadász, vagy a Semjén Zsolt, akit egy szúnyog ne tudna az őrületbe kergetni. Eddig a szúnyog maga döntötte el, hogy mikor, hol, és kit idegesít. Az ember a szúnyogról azt gondolta, hogy létezésének semmi értelme, hogy a szúnyog csak azért van, hogy minket idegesítsen. Na, ennek vége!
