2015-ben a KSH szerint 191,8 ezer fő dolgozott havi átlagban közmunkásként. Az eredeti terv az volt, hogy 270 milliárd forintot költenek erre, és ebből havi átlagban 213 ezer ember munkához jutása valósul meg. Év végére 17 milliárd forint megmaradt a kasszában, de kevesebben is dolgozhattak, mint a tervekben szerepelt. Főként azért, mert az állam nem talált és nem is tudott ennyi ember számára közfoglalkoztatást megszervezni – írja a Policy Agenda legújabb elemzése.
Ennyit tud a kormány
Ha megnézzük a közmunkára fordított milliárdokat, elképesztően tragikus és fenntarthatatlan helyzet tárul elénk.
A helyzetet lehet még fokozni. Idén a Nemzeti Foglalkoztatási Alap keretösszegének már 70%-a menne a közmunkára és csupán 3%-a a munkaerő-piaci programokra.
De a legdurvább még hátravan.
Leegyszerűsítve a Nemzeti Foglalkoztatási Alapnak három bevételi forrása van:
- az Európai Uniótól kapott támogatás (munkaerő-piaci programok támogatására)
- a munkabérek utáni befizetések (munkaerő-piaci járulék és szakképzési hozzájárulás)
- valamint a költségvetés más bevételi forrásokból való befizetései.
A munkabérek utáni befizetésekben van a „csavar”. Bizonyos preferált társadalmi csoportok után az állam nem szedi be a járulékok egy részét. Ez a Munkahelyvédelmi Akcióterv, amely a Nemzeti Foglalkoztatási Alap számára „kompenzálásra” kerül. Idén a 340 milliárd forintos program 72%-a a bérek utáni befizetésekből (hangsúlyozottan nem tisztán erre a célra levont pénzekből) történik.
Ja, és a kormányt baromira nem érdekli, hogy több fizetést adjon a közmunkásoknak, pedig lenne erre költségvetési keret. Helyette a résztvevők létszámát akarják emelni. Ez azonban láthatóan nem megy, hiszen a tavalyi évben sem sikerült a kormányzati létszámcélt teljesíteni (csak 90%-át), ezért nem várható, hogy idén jelentősen emelni tudnák azt.
Nyilvánvaló, hogy a közmunkások bérének emelésére lett volna fedezet, tehát nem pénzügyi, hanem politikai döntés született ennek kapcsán. Az is egyértelmű, hogy a kormány megtakarítással számolhat ezen a soron, és ez a többlet fedezetet nyújthat más kiadásokra – akár a munka világát nem érintő egyéb beruházásokra is – írta a Policy Agenda.
