Mindenki felkapta a fejét a hír hallatán még 2011-ben, hogy a Bayern München 1.8 millió fontért leigazolta az angol harmadosztályú Tranmere Roverstől a mindössze 18 esztendős Dale Jenningset.
A szélsőt 15 éves korában elengedte a Liverpool rossz magatartásáért, de egy évvel később őt választották a legtehetségesebb tinédzsernek az akkor még Southamptonnál futballozó Alex Oxlade-Chamberlaine előtt.
Ez annyira megfogta a Bayernt, hogy Dietmar Hamann hamar Angliába repült és meggyőzte a fiatalt, hogy csatlakozzon hozzájuk.
A 23 esztendős labdarúgót túlsúlyosnak nevezték és nem voltak megelégedve hozzáállásával sem. Március 24-ig van ideje, hogy új csapatot találjon magának, ez a határidő ugyanis a szabadúszók számára.
Münchenben azt mondták neki, fényes jövő áll előtte. Edzések után mindig kinn maradt a pályán, hogy Franck Ribéry és Arjen Robben munkáját csodálja.
Gyors játékosok voltak, de rengeteg sprintet lenyomtak még tréning után, gyakorolták a beadásokat, befejezéseket és a cseleket is. Minden fiatal őket bámulta, mert tanulni akart tőlük
– mesélte a Daily Mailnek a Jennings.
Philipp Lahm, a klub világbajnok játékosa sokat segített Jenningsnek, aki az első csapatban több barátságos meccsen is betalált.
Lahm tökéletesen bánt a fiatalokkal, mindig bátorította őket
– emlékezett vissza jó szívvel. Viszont valami mégsem klappolt a számára a bajoroknál.
Gyakran lenéztem a mezemen lévő címerre és azt kérdeztem magamtól, mit keresek én itt?
Ő volt Jupp Heynckes első igazolása, miután Louis van Gaal távozott és Pep Guardiola érkezett az együtteshez. De még a világ legjobb edzője sem tudta maradásra bírni.
Jennings sokat volt sérült – kétszer operálták, mielőtt labdába rúghatott a Münchennél – és nehézségei voltak a nyelvvel is attól függetlenül, hogy több tanár is tanította őt. Nehezen birkózott meg az új környezettel, nem értette, miről beszélnek csapattársai.
Mehmet Scholl utánpótlásedző biztos volt benne, hogy egy napon meghatározó tagja lehet a felnőtt csapatnak, de 2013-ban, egy évvel szerződése lejárta előtt összepakolt és hazarepült.
Nem voltam elég profi. Nem vettem olyan komolyan, mint ahogy kellett volna. Nem figyeltem a diétámra és a munkamorálomra. Sosem főztem, nem is mostam.
Vitathatatlanul nagy talentum volt, de étkezési szokásai és mentálhigiéniai gondjai megakadályozták őt a fejlődésben. Mint mondta, minden nap azon tűnődik, miért nem figyelt oda jobban.
A problémák gyerekkorára vezethetők vissza. Donna, Jennings édesanyja egyedül nevelte két gyermekét a liverpooli Kensingtonban, ahol a focista megtanult küzdeni és kiállni az igazáért.
Bűnözött, kártyázott, inkább barátaival lógott, mintsem a pályán szaladt volna a labda után. De 15 évesen, mikor az anyja könnyes szemmel azt mondta neki, börtönben köthet ki, változtatott.
Anyám nevelt fel engem és a bátyámat. Mindent megtett értünk, de sokszor nem volt meg az, amit mi akartunk. Sok egykori barátom most rács mögött van. Számomra a futball jelentette a kiutat.
Mióta visszatért Angliába, Jennings megfordult a Barnsley és a Milton Keynes Dons csapatainál is, de mindkét klub menedzsere elégedetlen volt fizikai állapotával.
Karl Robinson, a MK Dons trénere anno együtt dolgozott vele még a Liverpool utánpótlásánál, de most januárban lemondott tanítványáról.
Nem fogok hazudni, kissé túlsúlyos vagyok. Muszáj lefogynom és formába hoznom magamat. Minden percemet a munkának szentelem. Úgy érzem, csalódást keltettem a családomnak, edzőimnek és a szurkolóknak is. Valamit vissza kell adnom szeretteimnek és az embereknek, akik mindvégig kiálltak mellettem.
Jennings és menedzsere, Neil Sang már kapott ajánlatokat különböző kluboktól, de addig nem akarnak aláírni egyetlen papírt sem, amíg nem fitt a játékos. Pedig az idő sürgeti, mert van egy kétéves lánya, második gyermeke pedig hamarosan megszületik.
Senki sem akar munkanélküli lenni, ha már családja van. Ha ez nem ad motivációt, akkor már semmi.
Sang – akire Jennings családtagjaként tekint – sokat segít neki. Táplálkozási tanácsadókat, személyi edzőket szervez köré, elviszi futni, a konditerembe, jógázni is.
Tovább kell lépnem. Mentálisan egyre erősebb vagyok. Nem eszek meg mindent, amit megkívánok, mert nem tehetem meg. Újra a legmagasabb szinten szeretnék focizni, és ez az egyetlen módja.
Jennings főként Charlie Austinról és Jamie Vardyról vesz példát, akik alacsonyabb osztályokból küzdötték fel magukat az élvonalba, majd meghívót kaptak a válogatottba is.
Nézem ezeket a játékosokat, és arra gondolok, ha nekik sikerült, nekem miért ne sikerülhetne? A Premier League-ben szeretnék játszani. Úgy érzem, a labdarúgásban semmi sem lehetetlen. Érzem, hogy ez az utolsó esélyem és pontosan tudom, mit kell tennem.
