Mottó:
Képviselő honatya, nem a Pál, a Jóska,
hazaért a kocsmából, róka, róka, róka,
nem sült neki rántotta, haragudott Zsóka,
vak komondor bántotta, ezt hazudta Jóska.
Ez ma tananyag:
Kicsi vagyok én,
majd megnövök én,
esztendőre, vagy kettőre
huszár leszek én.
Én azt megteszem,
Katát elveszem,
ő dolgozik, én meg alszom,
este megverem.
Cifra kaloda – toldás a tananyaghoz
Körtéfa, körtéfa,
Kőrösi kicsi Joci verjél ma!
Városi gazda, gyöngyösi tánc,
kis menyecske ütlek, ne ess kétségbe!
Sándor napján összeverem én,
József napján kaphat még, ha kér.
Főzzön meleget,
volt rest eleget,
nem szájalhat, örülhet, hogy él.
Ha a férjem huszár volna,
reggel, este ő pofozna.
Éjjel-nappal ütne-verne,
ha a férjem huszár lenne.
De ha a férjem huszár lenne,
közelembe alig férne,
hogyha mégis utolérne,
leütném, ha hozzám érne.
Huszár üti, Kata állja,
eszi – peszi – nem eszi,
tapaszt tesz a homlokára,
két szemének kék aljára
szemüvegét kiteszi.
A Katám csodaszép nőcske,
ha verem, nem szólhat ő se.
Pofozom, de velem hálhat,
asziszi a szava rám hat.
Ha dumál, kaphat még hármat,
hegyen át, vízen át vágtat.
Széles világba
Kata fut magába,
nyakában a lába,
sosem ér nyomába.
Fut a Kata, jön a Joci,
üt, ver, lepofoz,
jön a Joci, fut a Kata,
már nem hadakoz’.
Vajon hova fut a Kata?
Három falun át.
Vajon miért veri Joci,
játssza apukát.
Jóska veri Kata asszonyt,
– letye – petye – lepetye!
Torkon fogja, két marokra,
bezuhannak a sarokba,
– ejnye – bejnye – lepetye!
Csiribiri csiribiri
dúl Jóskám,
pálinkázik –
fittyet hány.
Csiribiri csiribiri
zabszalma –
meggyűlöltem
álmomba.
Jó Kata, jó Kata nincs már,
kint pihen őszi levélen,
senki se őrzi az álmát,
reszket az ág sürüjében.
Cifra palota, zöld az ablaka,
gyere ki, te buta Jóska, beteg a Kata!
