Az ENSZ arra szólította fel a szíriai háborús feleket, hogy engedélyezzék az ostromlott, éhínség sújtotta Madaja városa több száz, az éhezés miatt életveszélyesen legyengült lakójának a település elhagyását – mondta kedden New Yorkban Stephen O’Brien, az ENSZ-főtitkár humanitárius ügyekben és a rendkívüli segélyek koordinálásában illetékes helyettese.
O’Brien közölte, hogy mintegy négyszáz embernek sürgősen orvosi ellátásra van szüksége a túléléshez. A világszervezet munkatársa az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülését követően nyilatkozott, amelyen a szíriai hadsereg által hat hónapja ostromgyűrűbe zárt Madaja humanitárius helyzetét vitatták meg. Az ENSZ korábbi adatai alapján mintegy negyvenezer ember – köztük húszezer gyermek – szorul “azonnali életmentő segítségre” a libanoni határ közelében fekvő városban.
Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja (OSDH) nevű emigráns civil szervezet kedden arról számolt be, hogy a blokád hétfői, humanitárius célú, részleges feloldása óta legalább háromszáz éhezőt vittek ki Madajából. Rajtuk kívül még négyszázan vannak, akiket életveszélyesen leromlott egészségügyi állapotuk miatt azonnali orvosi ellátásban kellene részesíteni.
Az Orvosok Határok Nélkül (MSF) nevű segélyszervezet adatai szerint december elseje óta huszonnyolcan haltak éhen a szíriai városban. Tavaly október óta hétfőn érkezett először egy 44 teherautóból álló, egyebek mellett élelmiszereket, bébiételt és takarókat szállító segélykonvoj Madajába. Ezzel párhuzamosan 21 teherautó hasonló segélycsomagokat szállított a többségében síiták lakta Fua és Kefraja falvakba, amelyeket a szíriai felkelőcsoportok tartanak hónapok óta ostromzár alatt.
Szajjad Malik, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) egyik képviselője Damaszkuszból telefonon arról számolt be, hogy példátlan, amit Madajában tapasztalt. Elmondása szerint a településen kialakult helyzet összehasonlíthatatlan más szíriai városokkal. Madaja utcái kihaltak, a gyerekek kénytelenek füvet rágcsálni, és fűszerekkel ízesített vízen kívül alig akad más táplálék.
