Sherrie Duggan 2014 augusztusában érezte először, hogy komoly gond lehet az egészségével.
Illetve, először csak gyomorrontásra gyanakodott, és még orvoshoz sem ment el. Fájdalma és hányingere nem akart elmúlni, ráadásul inzulinfüggő cukorbeteg, így muszáj volt tennie valamit. De mielőtt léphetett volna, diabéteszes kómába esett, és kórházba került.
Napokig az intenzíven feküdt, majd hazaengedték, de nem derült ki, mi okozta a panaszait. Ráadásul a tünetek utána újra előjöttek: rendszeressé vált nála a hányinger, ami este 9 körül kezdődött, és volt, hogy 5 napon át folyamatosan tartott.
Az állandó rohamok nemcsak testileg, de mentálisan is tönkretették a lányt. Lefogyott, ott kellett hagynia a munkahelyét, és többször gondolt az öngyilkosságra is. A legrosszabb az egészben az volt, hogy nem tudták kideríteni, mi okozza a tüneteket; volt olyan orvos, aki csak étkezési zavart állapított meg nála.
Aztán végre megszületett a diagnózis: kiderült, hogy Sherrie ciklikus hányás szindrómában (CVS) szenved. Örült, amikor megtudta, hogy nem rákos (merthogy a daganat lehetősége is felmerült), ugyanakkor sajnos erre a betegségre nincs gyógymód.
Másfél évvel azután, hogy elkezdődtek a tünetei, végre eljutott odáig, hogy ma már valamelyest kordában tudja tartani a betegségét, méghozzá egy olyan gyógyszer segítségével, amelyet általában a kemoterápiás kezeléseken áteső betegeknek adnak hányás ellen.
Sikerült felszednie néhány kilót, és bár – a sajttól a csokoládéig – számos ételtől el van tiltva, karácsonykor úgy tudott együtt lenni a családdal, hogy nem gyötörték a rohamok. Sherrie azóta rátalált CVS-ben szenvedő sorstársaira is, és segítő csoport tagjaként próbálja felhívni a figyelmet erre a ritka, de kegyetlen betegségre.
