A 175 ezres város egyben a világ egyik legszennyezettebb helye is, mégis megéri itt élni.
A sarkkörtől háromszáz kilométerre fekvő Norilszk első házai a húszas évek elején épültek, de alapítását 1935-re teszik, hiszen ekkor egy egész sornyi házzal és barakkal bővítették a Norilszki Ipari Kerületben létrehozott Norillag gulágrendszer központjává.
A kezdetben ezerkétszáz fős tábor létszáma 1951-re érte el a csúcsot, ekkor 72500 ember élt a zárt városban. A tábort 1956. augusztus 22-én oszlatták fel.
A város első épülete a húszas évek elejéről
A környéken nikkel-, réz-, kobalt-, platina-, palládium- és szénbányák egész sora húzódik, így a több, mint 16 ezer ember életét követelő (főleg az 1942-1944 közti élelmiszerhiány idején) kényszermunkatábor bezárása után bányászok tömegét vonzotta, de a felszabadult egykori foglyok tekintélyes hányada is itt élte le élete hátralévő éveit.
A környék a világ legnagyobb nikkel-, réz- és palládiumkészletét rejti, melyek együttes tömege meghaladja az 1,8 milliárd tonnát, de kobaltból és platinából is óriási tartalék áll rendelkezésre.
A város a tábor megszűnése utáni évtizedekben sem vált biztonságosabbá: a nem ritkán mínusz harminc fokos teleket (a negatív rekord -53,1 °C) tíz-tizenöt fokos nyarak váltják, a bányászott anyagok finom pora és a radioaktív anyagokat is tartalmazó szmog pedig beteríti a várost.
Norilszkot az év legalább 250-270 napján (2-4 méter vastag) hó fedi, a helyieknek pedig minden harmadik napon hóviharral kell szembenézniük.
A tél közepén hat hétig nem kel fel a nap, nyáron pedig hat hétig nem megy le.
Építése során nem számoltak a zord időjárással, így mára a házak harmada életveszélyessé, vagy lakhatatlanná vált.
Itt fekszik a világ egyik legészakabbra fekvő mecsetje, a Nord Kamal is, amelyet egy helyi építész, Josef Muire tervezett, és 1998-ban avatták fel.
A buszok konvojokban közlekednek, hiszen ha egyikük lerobban, akkor az előttük, vagy utánuk haladó felveheti annak utasait.
A város mára százhetvenötezresre nőtt, a tábor pedig lassan már hatvan éve bezárt, de Norilszkba külföldi állampolgárok engedély nélkül továbbra sem léphetnek be.
A Blacksmith Institute Norilszkról írt jelentése szerint a város lakóinak várható élettartama mindössze 46-48 év. amely több, mint húsz évvel rövidebb a teljes Oroszországra vonatkoztatott adatnál (70,93 év).
A panelrengeteget és a hatalmas bányákat több, mint százezer hektárnyi kiégett föld veszi körül. Az újraerdősítési programokat az orosz kormány, valamint Norilszk vezetése sem igazán forszírozza, hiszen a nehézfémek és más anyagok már olyan mértékben vannak jelen a talaj felsőbb rétegeiben, hogy a facsemeték néhány hét, esetleg hónap után úgyis elpusztulnának.
Felmerül persze a kérdés, hogy ilyen körülmények mellett miért ekkora a város népessége? A válasz egyszerű: a bányászati óriások óriási összegeket profitálnak a hatalmas nyersanyagkészletből, így megtehetik, hogy az orosz átlagbérek többszörösét, akár havi háromezer eurót is fizetnek egy bányásznak, sőt, évi 95 szabadnapot is kapnak.
