A majd öt hónapos zár alatt a párizsiak a kutyák, macskák, patkányok, galambok és lovak (hatvanötezer lovat, köztük III. Napóleon két telivérjét dolgoztak fel) feldolgozása után rájöttek, hogy a Jardin des Plantes állatkertjének lakói is tökéletesek erre a célra, így a háború utolsó heteit jelentő adventi időszakot, a karácsonyt, és a megadásig hátralévő utolsó januári napokat még furcsább étrenden töltötték.
A város hentesei nekiláttak az állatok (kivételt jelentettek a majmok, az oroszlánok, a tigris és a víziló) feldolgozásának, melyekből a város legismertebb séfjei furcsábbnál furcsább menüsorokat alkottak.
Az éttermek egyikének karácsonyi menüje:
- Elefántleves
- Sült tevefalatok
- Kengurupörkölt
- Medve borsöntettel
- Farkascomb vadmártással
- Szarvasgombás antiloppástétom
Az új év első napján elefántfilében, vagy épp sült szamárban sem volt hiány:
Egy újabb étlapon lóhúsleves, kutyaborda, macskaragu, patkány és egérbecsinált, szamárfilé és struccsült is szerepel:
Ehhez a néhány héthez egy Franciaországban sokszor emlegetett anekdota is kötődik – egyik nap egy párizsi hölgy meglátogatott egy hasonlóan extrém fogásokat felszolgáló éttermet, ahol az étlapot végigtanulmányozva inkább úgy döntött, csak egy salátát rendel. A pincér természetesen nem késett a frappáns válasszal:
A kutyákat és macskákat feldolgozó hentesek egyébként egészen a XX. század elejéig tartották magukat Párizsban, de ezek, valamint az állatkerti alapanyagokból készült menük emléke az elmúlt száz évben érthető módon szőrén-szálán eltűnt a párizsiak emlékezetéből.
