A huszadik lesz az utolsó idénye, mindet a Los Angeles Lakersben húzta le, ami rekord. Öt bajnoki cím, két olimpiai arany, 17-szeres All Star-válogatottság.
Iskolapadból a profik közé
A 37 éves játékos versben jelentette be, hogy nincs tovább. Bryant döntése nem volt teljesen váratlan, mivel a játékos az utóbbi időben többször utalt arra, azt fontolgatja, hamarosan vége.
Bryant Philadelphiában járt gimnáziumba, kezdetben az apja edzette, majd a 76ers edzője, John Lucas meghívta egy-egyezni Jerry Stockhouse ellen, ekkor indult a karrierje, bár már 3 éves korában megtanulta a játék alapjait.
A gimnázium utolsó évében megnyerték az állami bajnokságot, Bryant 30,8 pontot, 12 lepattanót, 6,5 gólpasszt, 4,0 labdaszerzést és 3,8 blokkot átlagolt a szezonban. Iskolai karrierje során Wilt Chamberlaint is felülmúlta, ugyanis 2883 pontot szerzett, ami rekord Délkelet-Pennsylvaniaban.
Messze volt az 1/1-es választástól, a 13. helyen vitte a Charlotte Hornets. Olyan játékosok keltek el előtte, mint Allen Iverson (első helyen), Stephon Marbury (4.), Ray Allen (5.), vagy épp Vitaly Potapenko, tizenkettedikként. Utóbbi nem igazán alkotott maradandót a ligában, a többiek igen.
Bryant és ügynöke egyből kijelentették, nem akar a Hornetsben játszani, Los Angelesig hallatszott a kiáltása. Jerry West, a Lakers akkori menedzsere már cserélte is a szerb centert, Vlade Divac-ot Bryantért.
Az új Jordan?
Hogy az ifjú titánnak Michael Jordan volt a kedvence, nem meglepő, szinte mindenkinek. Hiába született egy rakás videó arról, hogy másolta a főbika mozgását, Bryant sosem akart az új Jordan lenni. Kobe Bryant lett, legalább akkora zsenije a ligának, mint Air Jordan.
1997. január 27-én, a legfiatalabb kezdőként játszott először a Lakers színeiben. Az All-Star-hétvégén győzött a zsákolóbajnokságon, míg az újoncok mérkőzésén 31 pontot ért el. Újonc idényében 15,5 percet töltött a pályán és átlagosan 7,6 pontot átlagolt.
Két dudás és Phil Jackson
Shaquille O’Neallel, valamint a kiváló edző Phil Jackson irányításával három egymást követő évben NBA-gyűrűt is bezsebeltek, 2000-ben, 2001-ben és 2002-ben. A 2000-2001-es szezonban már átlagosan 41 percet töltött a pályán és 28,5 pontot termelt.
2004-ig bírták Shaq-el egy csapatban, folyamatos volt a feszültség köztük. Bryant ugyanis kezelhetetlen játékos, egyedül a korábban Jordant is edző Phil Jacksont hallgatta meg. És néha hallgatott is rá, bár egy korábbi interjújában kerek-perec kijelentette: nem kedvelte Jacksont.
Mikor ezzel szembesítették az edzőlegendát csak mosolygott. Utolsó könyvében ő maga is irányíthatatlannak nevezte Bryantet és azt mondta, mindig is érzett némi gyűlöletet Kobe részéről. Ezen azonban túl tudtak lendülni.
És mégis, az akkori évek legdominánsabb párosa voltak a ligában és emlékezzünk csak: a zsinórban háromszor megnyert bajnoki címből csak és kizárólag azért nem lett négy, mert a 2000-s évek eddig legjobban összerakott, sztárok nélküli csapata, a Detroit Pistons jutott el a döntőig. A Dugattyúsok 2004-es győzelme pedig mind a mai napig a liga egyik nagy, megismételhetetlennek tűnő szenzációja. Pláne, hogy 4-1 lett a finálé végeredménye.
A center távozása után a Lakers első számú játékosává lépett elő, 2006-ban és 2007-ben is vezette a ligát pontátlagban. Még úgy is, hogy saját bevallása szerint is elvágyódott, 2007-ben gyakorlatilag csak egy hajszálon múlt, hogy nem váltott. Hogy hova ment volna? Chicagóba, ám a Lakers Detroitba akarta cserélni. Maradt.
Ennek két újabb bajnoki cím lett az eredménye, 2009-ben és 2010-ben is a Lakerst koronázták meg a szezon végén. 2008-ban alapszakasz MVP lett, 2009-ben és 2010-ben pedig a döntő legértékesebb játékosa, ez utóbbi két évben már a spanyol Pau Gasollal az oldalán. Ugyanakkor a 2010-es döntő, annak is leginkább a hetedik mérkőzése Kobe karrierjének az egyik legfontosabb állomása lett.
Említettük már, hogy esetében gyakorlatilag elkerülhetetlen volt az összehasonlítás Jordannel. Napjainkban LeBron Jamest és Stephen Curryt próbálják meg Ő légiességéhez mérni, ám ez már csak azért is sántít, mert ők nem egy poszton játszanak Jordannel. Kobe karrierje viszont átfedésben volt MJ-vel és mindketten shooting guardok.
Merthogy Bryantnek nem ment a játék. Nagyon nem. Kívülről nézve is fájdalmas volt nézni a küzdelmét. Bár a mérkőzésen ő volt a legeredményesebb a maga 23 pontjával, 11-et büntetőből szerzett. A 24 mezőnykísérletéből csak hat volt jó. Azaz hiába lett ő a finálé legértékesebb játékosa, a mindent eldöntő összecsapáson betlizett és – bár csapatsportoknál ez hülyén hangzik, de – segítségre szorult. Jordan pedig pont az ilyen helyzetekben volt igazán elemében. A bajnoki cím persze meglett (az ötödik), de megváltozott a levegő Bryant körül. Mondjuk őt ez pont nem érdekelte.
Kobe, az önző
2011-ben, huszonegy szezon után Jackson visszavonult (több gyűrűvel, mint ahány ujja van a két kezén), Bryant számára pedig egyértelmű volt a cél: megszerezni a hatodik bajnoki címet. Mindenáron!
Ehhez úgy tűnt, hogy 2012-ben megkapta a megfelelő társakat Dwight Howard és Steve Nash személyében, de amilyen jól nézett ki papíron az a projekt, annyira nem működött a dolog. 2013-ban aztán már Bryant maga gondoskodott arról, hogy az utolsó éveiben ne lehessen köré ütőképes csapatot építeni, ugyanis
Megtehette volna, hogy visszább vesz a kereseti igényeiből, ezáltal is segítve az együttes törekvéseit az erősítésre – az amerikai fizetési rendszerben, főleg egy olyan költekező franchise, mint Lakers esetében minden egyes dollárnak jelentősége van -, ám nem tette. Ezzel még a saját szurkolói közül is sokakat magára haragított, és az igazat megvallva mély kátyúba sodorta döntésével az arany-lilákat, pompa és csillogás helyett maradt eleinte az egyszemélyes Bryant-show, majd a minél jobb draftcetliben való bizakodás. Utóbbinál távolabb semmi sem áll a Lakerstől.
“Nem ültethetem a padra”
Ma már Byron Scott az edzője, aki alatt Bryant amolyan játékos-edző lett, Scott azt mondta nemrég, hogy ha Bryant egészséges, akkor “egyszerűen nem ültethetem a padra”, hiába botrányos a dobószázléka.
Egyszerűen nem tilthatom meg neki, hogy dobjon, mondta szintén az edző.
És hát valóban nem lehet neki megtiltani, hogy eldobálja a lasztit. Mindig is jellemző volt rá, de főleg az utóbbi szezonokban, hogy még a lehetetlen is magára vállalja. Pályafutása során több kihagyott próbálkozása volt (13 ezer 919), mint amennyit egy másik NBA-legenda, John Stockton összesen ráemelt.
De ezeknél sokkal jobban mutatja, hogy milyen játékos is Bryant, ha megnézzük, mit csinált 2013. április 12-én a Golden State Warriors ellen. Ez már a Curry-éra kezdete, korunk legjobb kosárlabdázója ekkor kezdett szárnyalni. Ez a meccs azonban mégis Bryant egyik legemlékezetesebb momentuma, Achilles-ín szakadással bevágott két büntetőt, a Lakers pedig a végén pont ennyivel nyert, 118-116-ra.
Meghallotta teste jelzéseit
“A szívem bírja a kalapálást. Az elmém az őrlődést. De a testem tudja, hogy ideje búcsút intenem. És ez rendben is van. Készen állok téged elengedni. Szeretném, hogy ezt tudd. Így a maradék időnket ki tudjuk élvezni. A jót és a rosszat is. Mindent megadtunk már egymásnak”, írta a játéknak címzett versben.
Bryant rengeteget volt sérült az utóbbi időben, hol a válla, hol a háta, hol az Achilles-ina nem akarta, hogy a parketten legyen, döntenie kellett, ő pedig helyesen döntött. Láttunk már arra példát, hogy valaki nehezen szakad el az élsporttól, elég, ha megnézzük, mit művel az NFL-ben Peyton Manning.
39 éves minden idők egyik legjobb irányítója, már két éve vissza kellett vonulnia, a nyaksérülése óta úgy passzol, hogy nem érzi az ujjbegyeit. Idén – Bryant dobószázalékához hasonlóan – siralmas számokat produkál, hét TD-passz és tizenhét interception, ő a kispadon ül már. A szezon végén szinte biztos, hogy visszavonul. Csak még nem beszél róla.
Oh, man
Bryant bejelentése után megkérdezték Dwight Howardot, mit tanult Kobe-tól. “Ember, ő minden idők egyik legnagyobbja, nagyszerű karrierrel a háta mögött. Kiskoromban csak néztem őt a tévében, hogy mikre képes. Olyan akartam lenni, mint ő. 81 pont egy meccsen? (Ez Wilt Chamberlain 100 pontos rekordja mögött a második legtöbb, 2006-ban dobta a Toronta Raptors ellen) Hihetetlen. Tudom, hogy piszkosul nehéz volt meghoznia ezt a döntést, mert imádja a játékot.”
Hogyan tovább?
Karrierje során nem igazán beszélt arról, mi lesz vele, ha visszavonul. A nagy bejelentése után 13 pontot dobott az Indiana Pacers-nek, harminchárom percet töltött a parketten. Húsz rádobásából négy volt jó, a Lakers tizenhat meccs után 2-14-el áll.
A meccs után megpróbálták kihúzni belőle, mihez kezd most. Nem adott egyértelmű választ, csak azt ismételgette, imád sztorizni.
Többen jó előre dörzsölik a tenyerüket, hogy szakkommentátor lesz. Ramona Shelburne az ESPN-től már korábban is azt mondta, hihetetlenül jól tudná csinálni. “Intelligens és szarkasztikus a humora, nagyszerű lenne.”
(Sport Illustrated, BBC, NBA, SB Nation, Los Angeles Times, Hollywood Reporter)
