I. Ferenc osztrák császár legidősebb fia, Ferdinánd 1793-ban született, V. Ferdinánd néven 1835-ben lépett trónra, és ő volt az egyetlen Habsburg uralkodónk, akit lemondattak birodalma éléről. Gyermekkora óta mentális betegség gyötörte, állandó rohamai voltak, amit a korban a gyengeelméjűség jelének tartottak, a modern orvostudomány pedig az epilepsziával azonosít.
A Rubicon.hu cikke kiemeli, hogy nem volt elmebeteg, vagy „bolond”: ezt is bizonyítja, hogy hat nyelven beszélt, és több hangszeren kitűnően játszott. Legbelül egész életében zárkózott, naiv, és sok kérdésben végzetesen tájékozatlan maradt, miközben a politika és az uralkodás teljesen hidegen hagyta őt, miután betegsége a korban alkalmazott „gyógymód” nyomán még jobban elhatalmasodott rajta:
Felügyeletre szorult
I. Ferenc felnőttkort megért hét gyermeke között azonban Ferdinánd volt az egyetlen fiú, akit – vélhetően Metternich nyomására – alkalmatlansága ellenére fokozatosan bevezettek a hatalomba. 1830-ban a beteg főherceget magyar királlyá koronázták Pozsonyban, öt évvel később, apja halálával pedig(névleg) a birodalom feletti főhatalmat is átadták neki. Máig vita zajlik azzal kapcsolatban, hogy Ferdinánd trónra lépését vajon Metternich hatalomvágya – tudniillik, az új uralkodó mellett nagyobb mozgástere nyílt a politikában – vagy a főherceg betegségét szégyennek érző dinasztia erőltette inkább.
A birodalom tényleges irányítása a gyakorlatban a Metternich és Kolowrat hercegek vezette kamarilla, illetve II. Lipót fia, Lajos főherceg kezében volt, ebben a rendszerben az új császár inkább akadályt, mintsem segítséget jelentett. Ferdinánd ugyanis apolitikus volta mellett igen jószívű is volt, akit megfelelő képességekkel szinte bármiről meg lehetett győzni, éppen ezért audienciáin felesége, Savoyai Mária Anna hercegnő rendszeresen felügyelt rá.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1038" width="900" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Az uralkodó betegsége azonban másféle kihívásokat is jelentett: a császárvárosban legendák keringtek arról, hogy ha a Ferdinánd nem kapta meg az általa kívánt ételeket, nem végezhette kedvenc tevékenységeit, akkor többnyire azzal zsarolta környezetét, hogy nem írta alá a kért törvényeket, rendeleteket.
Köszöntötte a forradalmárokat
Metternich és az államtanács az apróbb problémák dacára 13 éven keresztül sikeresen a maga javára fordította az uralkodó tehetetlenségét. A császár-király csupán nevét és aláírását adta a metternichi konzervatív politikához, fő elfoglaltsága inkább a modellezés volt. Emellett minden nap sétát tett Bécs városában – egy piros esernyővel, amihez ragaszkodott – olykor pedig megszökött a Burgból, hogy vidéki fogadókban paraszti ételeket ehessen, melyekhez jobban vonzódott az udvari menünél.
Ferdinánd nagyon szerette Bécset, ennek megfelelően az 1848. március 13-i forradalom idején önfeledten integetett ablakából a – liberális és köztársasági eszmékért rajongó – ünneplő tömegnek.
Betegsége ellenére V. Ferdinánd mégis történelmi jelentőségű eseményeknek volt részese, hiszen regnáló királyként ő írta alá az 1848. április 11-én kiadott törvényeket, melyek megalapozták a feudális keretek lebontását, és a polgári Magyarország megteremtését. Végül 1848. december 2-án ebben a városban született meg a döntés arról, hogy Ferdinánd lemond a trónjáról, és helyette Ferenc József kerül a birodalom élére.
Ő maga ezeket az eseményeket már Prágában, messze a politikától élte meg, ahol évtizedekkel később, 1875. június 29-én, 82 évesen érte a halál.