Nem kérdés, hogy a jövő energiaellátásának alapja a megújuló energia, ebből is leginkább a napenergiát kiaknázó rendszerek azok, amelyeket a legtöbb helyre lehet, és érdemes is beépíteni. A szolárpanelek még mindig viszonylag gyerekcipőben járnak, viszont lassan el kellene gondolkozni azon is, hogy mit teszünk velük, ha lejár az üzemidejük, és elhasználódnak – veszélyes elektronikus hulladéknak számítanak ugyanis, és egyre több van belőlük, írja a Grist.
A Nemzetközi Megújulóenergia Ügynökség (International Renewable Energy Agency) szerint 2050-re mintegy 78 millió tonnányi szolárpanel éri el életének végét, ettől az időszaktól pedig évente 6 millió tonna veszélyes elektronikus hulladékot generál majd a világ napelemekből. Bár ez még mindig töredéke annak, amennyi hasonlóan veszélyes elektronikus hulladékot az emberiség összesen termel, két okból is érdemes rá figyelni: egyrészt azért, mert ha nincs megoldás az újrahasznosításukra, akkor már nem is olyan környezetbarát a használatuk, másrészt azért, mert olyan értékes fémek találhatók bennük (ezüst és szilícium például), amit nem szabad veszni hagyni, ráadásul
Az Arizona Állami Egyetem kutatói most tanulmányt adtak ki arról, hogy mik a kihívások a szolárpanelek újrahasznosításában. A szakértők szerint nagyon fontos, hogy a napelemek újrahasznosítása megoldott legyen, különben az értékes anyagokat tartalmazó, veszélyes hulladékként kezelendő panelek a hulladéklerakóknál végzik.
A napelem úgynevezett fotovoltaikus (photovoltaic, PV) cellákból épül fel, ezek konvertálják át a napfényt elektromossággá. Nemcsak értékes fémekből áll össze a szolárpanel azonban, hanem mérgező elemekből is – van benne például ólom is, ami a lakossági hulladéklerakókban kioldódhat, és mérgezheti a talajrétegeket.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1455" width="2061" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A legtöbb napelemgyártó 25 évre garantálja a szolárpanelei működőképességét, a lakossági napelemek pedig a 2000-es évek elején kezdtek el igazán terjedni. Sok időnk már nincs, de annyi még igen, hogy kitaláljuk: hogyan a legcélszerűbb egy olyan rendszert kialakítani, amivel könnyen és gyorsan újra lehet hasznosítani a paneleket.
Az Európai Unió szabályozása szerint jelenleg a gyártóknak kell megoldaniuk, hogy a paneleik használat után megfelelő újrahasznosítási folyamatokon menjenek keresztül. Érdekes, hogy az Egyesült Államokban például nincsen semmiféle szabályozás erre – ami már csak azért is probléma, mert ott is egyre inkább növekszik a használt napelemek száma lakossági szinten is.
Ha a szolárpaneleket megfelelően hasznosítanák újra, nemcsak a környezet járna jól, hanem az emberiség is: az értékes anyagok újrahasználása miatt olcsóbb és könnyebben elérhető lenne a napenergia mindenki számára.