Koronavírus: egy láthatatlan ellenséggel küzdünk

Milliók élnek karanténban, hanyatlik a gazdaság, az egész világ azon szorong, mikor lesz ennek vége. A lazításra várunk, de közben tartunk attól, hogy második hullámot indít majd el, találkoznánk a barátainkkal, de tartunk tőle, hogy megfertőződünk, vagy mi adjuk tovább a betegséget. Igazi bizonytalan időszak ez, amit még tetéz az is, hogy az ösztöneinkkel és az evolúciós örökségünkkel kell szembemennünk, mikor egy láthatatlan ellenséget próbálunk kivédeni. Meghallgattuk a CEU Határtalan Tudás online előadását, ahol klímaszakértők, történészek és pszichológusok beszélgettek arról, miért is ilyen nehéz megállítani a koronavírus-járványt.

Nem hinnénk, mennyi folyamatot indít el egy ilyen járvány

„Európa megélt már nagy járványokat, amelyek hatása sokkal borzasztóbb volt, mint amit most látunk” – mondta el az érdeklődőknek Laszlovszky József régész, a visegrádi királyi központ kutatója, a CEU Kulturális Örökség Tanulmányok Tanszékének vezetője, aki főként a középkorban tomboló pestissel hasonlította össze a koronavírus-járványt. „Ebből azt kellene megértenünk, hogy egy ilyen járvány idején nemcsak azt kellene figyelni, hogyan terjed a vírus, hanem azt is, hogyan működik a társadalom, miként válaszol bizonyos dolgokra.”

Laszlovszky szerint a fekete halál időszakában a betegség olyan folyamatokat is elindított, amelyeknek látszólag közük sem volt a járványhoz, mégis fontos őket megérteni, mert sokat elmondanak arról, hogyan működött egy-egy társadalom. Ez most azért is különösen érdekes, mert jelenleg nincs olyan ország a világon, ahová pár hónap alatt ne ért volna el az új koronavírus.

„Ha a szerzetesrendeket nézzük, azt látjuk, hogy bizonyos rendek válságba kerültek a pestis után, viszont mások fejlődésnek indultak. Az egyik legszigorúbb szerzetesrend, a Karthauzi Szent Brúnóhoz köthető, hihetetlenül fellendült ekkor, méghozzá olyan helyeken is, amelyeken nem gondolnánk: a nagy itáliai városok közelében. Ezeket egyértelműen súlyosan érintette a járvány, ahogy most is, a népsűrűség és a kapcsolatrendszer miatt, magas volt a halandóság. Az egész azt mutatja, hogy

a társadalom gondolkodásmódjában a spiritualitás felé fordult, amikor az embereknek nap nap után a halállal kellett szembenézniük.

Ilyen nem várt folyamat lehetett még az is, hogy a földesurak telepeseket hívtak az elnéptelenedett földjeikre, vagy például az az egyszerű következmény, hogy bizonyos társadalmi rétegek jobban jöttek ki a járványból, bizonyos rétegek rosszabbul. Ez most is érezhető: azoknál a munkaköröknél például, ahol home office-ot lehet berendezni, jellemzően kevesebb a gond, mint azoknál, akiknek be kell járniuk, vagy akik ezért elveszítik a munkájukat. „A járványt követő válság elsősorban azokat fogja sújtani, akik már eleve rosszabb helyzetből indultak. A kérdés csak az, hogy a politika hogyan fogja ezeket az egyenetlenségeket kezelni” – mondta Kertész János Széchenyi-díjas magyar fizikus, hálózatkutató, a CEU Hálózatkutatási Tanszékének vezetője.

Azt is megjegyezte, hogy most tart ott a társadalom, hogy észreveszi: a tudósok nélkül nem megy semmire, és azok, akik eddig semmibe vették a tudományt, kénytelenek rá hagyatkozni.

Laszlovszky úgy gondolja, hogy hiába sokkal fejlettebb a tudomány, és derülnek ki gyorsabban információk a vírusról, az emberek ugyanolyan tanácstalanok, mint a pestisjárvány idején, a társadalmi folyamatokban ugyanaz látható. „Ez a félelmet és a stresszt is növeli” – mondta. „A történelmi korokban ugyan nem tudták pontosan, mivel van dolguk, nem értették az orvostudományi magyarázatát, tapasztalati alapon sok olyat kitaláltak, ami működött. Sokan azt hiszik, hogy a karantén intézménye a modern orvostudomány által kierőszakolt dolog, pedig ez nem igaz. Már akkor létrejött, amikor az emberek tapasztalati úton felismerték, hogy hatékony, hogy szükség van rá.”

Csak a városiasodás miatt olyan nehéz otthon maradni

Pléh Csaba, a CEU oktatója, Széchenyi-díjas magyar pszichológus, nyelvész szerint nagyon érdekes jelenség, hogy a „Maradj otthon!” életmód ennyire megviseli az embereket. Az antropológusok tudják, hogy ez csak a mi különösen városiasodott világunkban furcsa helyzet,

az utóbbi 150-200 évben vált csak annyira szét egymástól a munka és a család közege.

„Az emberiség jó része ebben a pillanatban is úgy él, hogy ugyanazokkal az emberekkel van együtt egész nap. Számunkra pedig olyan a helyzet, mintha az eredetileg meglévő, iparosodás világát megelőző kapcsolati mintázatunkra kellene visszatérnünk.” Nagy kérdés, hogy meg tudjuk-e ezt tenni, és hogy milyen stresszfaktorokat, nehézségeket okoz a változás.

Az emberben ugyanis egyszerre van meg az intimitás igénye, valamint a véletlen kapcsolatok, találkozások igénye, nem csoda, hogy amint tudtunk, városokat kezdtünk építeni. A véletlen kapcsolatokra való esélyeink most beszűkültek, ez is stresszhelyzetet eredményez. A külső kapcsolati hálózataink nem működnek, beszűkülnek, a tényleges fizikai kontaktusunk a kicsiny világunkra szorul vissza.

A stresszhelyzetet növeli ráadásul az is, hogy egy láthatatlan betegséggel küzdünk: a koronavírus egészen addig nem okoz látható tüneteket, amíg nagyon le nem betegszik benne az ember. A himlő, a pestis is olyan kórok voltak, amelyeknek hordozóin szemmel látható volt a betegség, így kevesebb volt a stressz, nem lehetett kvázi bárki fertőzőképes beteg. Ezekben a helyzetekben sokszor rossz irányba megyünk, és

bűnbakot keresünk, a korábbi előítéleteink is felerősödhetnek.

„Ha valaki szembejön velem fegyverrel, látom, hogy tőle kell félnem” – mondta Laszlovszky. „Ha ez nem így történik, akkor előfordulhat, hogy a már korábban is meglévő előítéletek hihetetlenül felerősödnek bennem, és különböző embercsoportokban keressük az okát, hogy ki miatt lesz rosszabb nekünk.”

Nehezíti a helyzetet az is, hogy az emberiség alapvető ösztöneivel megyünk szembe akkor, ha szociális izolációt folytatunk, hiszen az ember minden más főemlősnél társorientáltabb, veszélyhelyzetben a társas összetartozás erősödik bennünk. A koronavírus-járvány most pont az ellenkezőjét kényszeríti ki, ami extra szorongást okozhat, hiszen az evolúciós tanult folyamatok ellen megy. A járvány után a lerombolt viselkedési tendenciáinkat újra fel kell majd építeni, újra meg kell tanulnunk zsigerből bízni az emberekben, még az idegenekben is, ugyanis az emberi faj erre van berendezkedve.