Hiába érezzük a saját bőrünkön is a klímaváltozás hatásait, úgy tűnik, egyelőre még mindig nem vesszük elég komolyan a helyzetet – ezt gondolja Lucy Jones szeizmológus is, akit zenei vénával is megáldott a természet, ezért ehhez a tehetségéhez nyúlt, hogy megmutassa, hogyan főzzük meg szépen lassan a bolygót.
A dal nagyjából az elmúlt száz év átlaghőmérsékletének növekedését kottázza le, méghozzá egy kísérteties dallammal. A dallam vezérfonala maga az évenkénti átlaghőmérséklet-változás, nagyjából minden félhangnyi emelkedés 0,03˚C-os melegedést takar. Nem meglepő, hogy az 1880-as évektől kezdődő adatok lekottázva egyre magasabb szólamokat eredményeznek.
1880 és 1930 között még nincs nagy baj, a zene megfelelően mély és kellemes. Ebben az időszakban a Föld klímája még egy kicsit hűvösödött is vulkánkitörések következtében. A következő 50 évben jól végigkövethető, hogy egyre gyorsabban melegszik az átlaghőmérséklet, és egyre intenzívebben magasodik a dal alapdallama.
Jones az In Nomine Terra Calens (A melegedő Föld nevében) címet adta a dalnak. A számhoz vizualizáció is készült, hogy még inkább érteni lehessen, miről szólnak a dallamok.