Jézus alászállt a pokolba

Júdás árulása után Jézust halálra ítélték, gúnyolták, megalázták és keresztre feszítették, szörnyű szenvedések közt hunyt el nagypénteken. Testét egy József nevű ember kérte el Pilátustól, gyolcsba csavarta és sziklasírba temette, a kamra bejáratához hatalmas követ gurított.

Nagyszombaton látszólag holtan feküdt a vájt sírban, de az üdvtörténet szerint kereszthalála és föltámadása közötti időben történt Jézus pokolraszállása, ami a katolikus tanítás szerint istenségéből következik: azt fejezi ki, hogy neki mindenkor hatalma volt és van a halál és alvilág fölött.

A teljes teológiai értelmezés szerint Krisztus „alászállása” nem más, mint maga a halál átélése. Az Egyház a hitével tanúsítja, hogy Krisztus valóban meghalt, mégpedig a mi halálunkkal. Magára vette az egész emberi sorsot, s a halál vállalása a teljes engedelmesség kifejezése volt. Egészen vállalta az Atyától kapott küldetést, hogy emberi életével megdicsőítse őt, ugyanakkor kifejezte azt is, hogy velünk van a halálban, és bennünket is ki tud vezetni a halál átkából.

„Fölmegyek Atyámhoz”

Nagyszombatot Jézus tanítványai a törvény előírása szerint nyugalomban töltötték, vasárnap kora reggel viszont Mária Magdolna kiment a sírhoz. Ámulva látta, hogy a követ elmozdították, izgatottan hívta Pétert. A sírban csak a gyolcsot és a kendőt találták, a test hiányzott, ekkor értették meg: Jézusnak föl kellett támadnia a halálból.

Mária egyedül maradt a sírnál, és csak sírt, mire két fehér ruhás angyal jelent meg épp ott, ahol korábban a Megváltó teste feküdt, kisvártatva pedig maga Jézus szólt hozzá a háta mögül.

Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez. Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: Láttam az Urat, s ezt mondta nekem.

„Vegyétek a Szentlelket!”

Este a tanítványok ismét összegyűltek, magukra zárták az ajtót, egyszer csak Jézus lépett be, megállt középen és köszöntötte őket:

Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.

Egyedül Tamás hiányzott közülük, mikor később mesélték neki a látogatást, egy szavukat sem hitte. Úgy volt vele, mint a kétkedők általában, hogy majd ha a saját szemével látja, megtapintja sebeit, na majd akkor elhiszi. Nyolc nap telt el, a tanítványok – immár Tamás is – ismét együtt voltak, Jézus megint belépett a zárt ajtón, egyenesen hozzá fordult:

Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő! Tamás fölkiáltott: Én Uram és Istenem! Jézus csak ennyit mondott: Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.

Szent három nap

Jézus tehát harmadnapra feltámadott, ami mai fogalmaink szerint nem jön ki péntektől vasárnapig, de nem is erről van szó. A napokat nem éjféltől éjfélig mérték, hanem napnyugtától a következő napnyugtáig, így pedig megáll a „harmadnapra”.

Így jön ki a liturgikus év csúcspontja, a húsvéti szent három nap:

1. Nagycsütörtök estétől Nagypéntek délutánig az Úr szent vacsorájának emlékezete és szenvedésének kezdete;
2. Nagypéntek estétől Nagyszombat estéig Jézus kínszenvedése és halála;
3. Nagyszombat estéjétől Húsvétvasárnap estig Urunk föltámadása.

Kiemelt kép: Sírbatétel, Saint Pierre de Moissac apátság, Franciaország. Forrás: Wikipedia