Az A. Kristopher Lappin, a Kaliforniai Állami Műszaki Egyetem munkatársa által vezetett kutatók a közelmúltban először mérték meg a szarvasbékák harapásának erejét. A szakértők először kisebb fajokat elemeztek, majd arányokon alapuló számolás alapján a kihalt Beelzebufo ampinga harapását is felmérték.
A szakértők arra jutottak, hogy a Beelzebufo ampinga szája sokkal nagyobb erővel zárult össze, mint a mai Pac-Man békáké. Hatalmas méreteinek és lenyűgöző harapásának köszönhetően akár fiatalabb dinoszauruszokat is elfogyaszthatott.
A békák többségének nem túl erős az állkapcsa, ezért csak kisebb élőlényeket tudnak elejteni. A dél-amerikai szarvasbékák azonban nagyobb teremtményeket, például más békákat, kígyókat, vagy éppen rágcsálókat is könnyedén elkapnak.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="799" width="1000" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A kutatók a Cranwell szarvasbéka (Ceratophrys cranwelli) nyolc egyedét elemezték. A példányok testhossza 4–9,6; fejhossza 1,5–3,2; fejszélessége pedig 2,2–4,6 centiméter között mozgott. Miután megmérték az élőlény átlagos harapási erejét, olyan rendszert dolgoztak ki, mellyel más fajok testméretei alapján lehet becslést adni az adott állat harapási erejére.
A csapat szerint a Beelzebufo ampinga harapása olyan erős lehetett, mint egy mai farkasé, illetve egy nőstényoroszláné vagy tigrisé. Amennyiben az élőlény a modern szarvasbékákhoz hasonlóan vadászott, könnyedén elejthette a kisebb krokodilokat és dinoszauruszokat is.