Dinoszauruszokat is elejthetett az óriási békafaj

A Ceratophrys nem fajait, azaz a dél-amerikai szarvasbékákat nem véletlenül nevezik Pac-Man békáknak is. Az élőlények kerek testükkel, óriási szájukkal és hatalmas étvágyukkal érdemelték ki becenevüket. Ezek az állatok ráadásul elképesztően erős harapásukban is eltérnek békésebb rokonaiktól.
Kapcsolódó cikkek

Az A. Kristopher Lappin, a Kaliforniai Állami Műszaki Egyetem munkatársa által vezetett kutatók a közelmúltban először mérték meg a szarvasbékák harapásának erejét. A szakértők először kisebb fajokat elemeztek, majd arányokon alapuló számolás alapján a kihalt Beelzebufo ampinga harapását is felmérték.

A Belzebub békájaként is ismert élőlény 65-70 millió éve élt Madagaszkár területén. A faj 41 centiméter hosszúra és 4,5 kilogramm tömegűre nőhetett meg – jóval nagyobb volt, mint napjaink legnagyobb békája, a 32 centiméteres góliát béka.

A szakértők arra jutottak, hogy a Beelzebufo ampinga szája sokkal nagyobb erővel zárult össze, mint a mai Pac-Man békáké. Hatalmas méreteinek és lenyűgöző harapásának köszönhetően akár fiatalabb dinoszauruszokat is elfogyaszthatott.

A békák többségének nem túl erős az állkapcsa, ezért csak kisebb élőlényeket tudnak elejteni. A dél-amerikai szarvasbékák azonban nagyobb teremtményeket, például más békákat, kígyókat, vagy éppen rágcsálókat is könnyedén elkapnak.

Egy Pac-Man béka, a Ceratophrys ornata Kép: Wikipedia

A kutatók a Cranwell szarvasbéka (Ceratophrys cranwelli) nyolc egyedét elemezték. A példányok testhossza 4–9,6; fejhossza 1,5–3,2; fejszélessége pedig 2,2–4,6 centiméter között mozgott. Miután megmérték az élőlény átlagos harapási erejét, olyan rendszert dolgoztak ki, mellyel más fajok testméretei alapján lehet becslést adni az adott állat harapási erejére.

A csapat szerint a Beelzebufo ampinga harapása olyan erős lehetett, mint egy mai farkasé, illetve egy nőstényoroszláné vagy tigrisé. Amennyiben az élőlény a modern szarvasbékákhoz hasonlóan vadászott, könnyedén elejthette a kisebb krokodilokat és dinoszauruszokat is.

(Live Science)