A csupasz turkálók, más néven földikutyák tekinthetők 2011-ben az év állatai a kutatások szempontjából. Ugyanis kiderítették, hogy hihetetlenül lassú a spermájuk, mivel monogám és hűséges “párkapcsolatban” élnek, de ez még semmi ahhoz képest, hogy egyáltalán nem sújtja őket semmiféle rákos megbetegedés, sőt testük méretéhez kivételesen hosszú életet élnek, akár harminc esztendőt is.
Ewan Smith és kollégái a berlini Max-Delbrück Molekuláris Orvosi Központjában ezeknek az iszonyatosan csúnya állatoknak még egy tulajdonságára derítettek fényt, nevezetesen, hogy egyáltalán nem érzik a fájdalmat, ha sav éri őket.
A legtöbb állat a savasság érzését az úgynevezett nocireceptoroknak köszönheti. A kutatók először úgy gondolták az állatok érzéketlenségéért a nocireceptorok hiánya okolható, de mint kiderült a turkálók szervezetében is fellelhető a nocireceptor, sőt ugyanúgy működik, mint más fajoknál.
A kutatócsapat ezért egy másik nátrium-csatorna az úgynevezett Na V 1.7 vizsgálatára koncentrált. Ebben a csatornában találhatók olyan fájdalomérző receptorok, amelyek összefüggésbe hozhatók a savasság érzésének tompításával. Mint kiderült valóban ezek a csatornák tehetők felelőssé a csupasz turkálók savérzéketlenségéért.
A kutatócsapat ezért megkereste azt a gént, név szerint az SCN9A-t, amely a csatornaműködést befolyásolja a csupasz turkálóknál. Ez a gén az embereknél is megtalálható, és mutációval ugyanúgy savérzéketlenséget okoz, mint a csupasz turkálók esetében.
A kutatók most egy olyan génműködést módosító gyógyszeren dolgoznak, amellyel csökkenthetik a szervezet túlsavasodása végett kialakuló fájdalmakat. A rheumatoid arthitisben – azaz sokízületi gyulladástól – és más gyulladásos megbetegedésektől szenvedők számára áldás lehet a csupasz turkálók által kifejlesztett fájdalomcsillapító.