Számtalan film próbált sikertelenül élethű emberi animációkat készíteni. A Polar Express élettelen arcai például feszültséget idéztek elő az emberekben.
Thalia Wheatley és Christine Looser, az amerikai Dartmouth College kutatói ezért meg akarták határozni azt a pontot, amelytől élőnek tűnik már egy arc. Looser sorra látogatta New Hampshire játékboltjait, és lefényképezte a játékbabák arcát.
A kutatók minden egyes baba arcát megpróbálták összepárosítani egy hasonló kinézetű emberi arccal, majd a számítógépen összemosták a kettőt.
Az ember-baba átmenetekből készült képeket önkénteseknek mutatták meg, akiknek el kellett dönteniük, mely képek készültek emberről, és melyek babáról. A vízválasztó a két arc közötti út kétharmadánál helyezkedett el, az emberihez közelebb. Egy másik kísérlettel kimutatták, hogy a szemek a legfontosabbak az élet meghatározásában.
Az arccal rendelkező tárgyak emberinek látszhatnak, de amennyiben különbséget tudunk tenni élő és élettelen között, szociális energiáinkat olyan arcoknak tartogathatjuk, amelyek képesek gondolkodni, érezni és kommunikálni.