Lehet, hogy ezért nincs ideje semmire

Ellenőrizte mostanában, hogy mennyin áll a képernyőidő számlálója a mobilján? Nem fogom hibáztatni, ha nem, nekem is havonta egyszer jut eszembe. Sokaknak még annyiszor sem. Pedig egy átlagos felhasználó napi több mint három órát tölt a kijelző előtt. Három órát, ami felszorozva a hét napjaival azt jelenti, hogy heti 21 órát, vagyis egy fél munkahetet mobilozunk el.

Legyen még ijesztőbb a dolog: durván évi 50 napot.

Többségünk tudja, hogy ez több a kelleténél. A sok kicsi sokra megy elve nem csak a spórolásban érvényes, de akkor is ha az időnkről van szó, abból pedig korlátozott mennyiség áll rendelkezésünkre. Ha szégyellni kezdenénk magunkat emiatt, vigasztalhat, hogy nem csak saját gyengeségünkről van szó, olyan okos fogásokkal befolyásolnak minket, amik ellen csak tudatosan védekezhetünk.

Sameer Samat egészen addig nem látta be, mennyire erős a mobiloktól való függősége, mígnem egy nyaraláskor a párja egyszerűen elvette és elzárta előle a telefonját egy széfbe. Eleinte dühös volt és frusztrált, ám egy nap alatt lecsillapodott, sőt: rendkívül megkönnyebbült a tudattól, hogy nem tudja figyelni az értesítéseket. A férfi egyébként a Google Android és Google Play termékekért felelős elnöke. A több évvel ezelőtti felismerés hatására körvonalazódni kezdett egy mozgalom: a keresőcég 2018-ban bejelentette Digital Wellbeing (Digitális Jólét) nevű kezdeményezését, hogy enyhítsenek a problémán.

A digitális jólét pontos definíciója is értelmezhető szűkebben és tágabban a szakértők szerint, de a legegyszerűbben: ha az adott személy képes úgy használni az eszközeit, hogy az illeszkedjen a hosszú távú terveihez (például nem hátráltatja a tanulást, nem veszi el az időt a minőségi szociális kapcsolatoktól), szóval az életminőséget hosszabb időn keresztül befolyásoló tényezőről van szó. Egy olyan arány kell, amiben a digitális technológia használatának előnyei és hátrányai kiegyensúlyozottak.

App appnak a farkasa

A gyakorlati oldalon ez azt jelentette, hogy az Android Pie operációs rendszer már számos olyan új funkcióval érkezett, ami segíteni próbál a felhasználóknak abban, hogy lefaraghassanak a kijelző előtt töltött időből oly módon, hogy egyrészt mutatja az eltelt időt, másrészt korlátozhatóvá tesz bizonyos funkciókat, mondjuk az értesítéseket. Ami a Google-nél a Digital Wellbeing, azaz az Apple-nél a Screen Time lett, ami az iOS 12 óta előre telepítve ott van minden iPhone-on. A használati jelentések később megjelentek az Instagramon, a Facebookon és a YouTube-on is. A digitális higiéniás eszközök gyakorlatilag már minden androidos mobilon és iPhone-on elérhetők, mégis elfelejtjük, hogy léteznek.

2020-ban ez vajmi kevés a kijelzőfüggőségünk ellen.

A fő problémaforrás még mindig az, hogy a nagy techcégek úgy tervezik a szolgáltatásaikat, hogy azok minél addiktívabbak legyenek. Zajlik a verseny a felhasználók figyelméért, elvégre ennek köszönhetően duzzadhat a gyűjtött adatmennyiség, minek nyomán pontosabbá válik a hirdetések célzása, amiből egyre több a bevétel. Ebből él a Google és a Facebook is. Amikor a YouTube-on egy videót nézünk, az automata ajánlórendszer által feldobott videók azt mondják: nézz még többet, a Facebookon pedig görgess lejjebb.

Hogy erre sikeresen rávegyenek minket, azon több száz mérnök dolgozik, mi pedig menthetetlenek vagyunk, ha egyszer elkap a gépszíj. Ezt a problémát nagyon érzékletesen mutatja be az érdeklődőknek a nemrég nálunk is ajánlott The Social Dilemma (Társadalmi dilemma) című dokumentumfilm, ami által megfigyelhető a párhuzam az addiktív szerhasználat és a közösségi média közt.

És talán még ironikusabbá teszi a tényt, hogy az apphasználat ellen csak újabb appokat kapunk.

A szkeptikus kutatók szerint nem lehet egyértelműen bizonyítani, hogy ezek a módszerek mind hatásosak lennének, meglehetősen nehéz mérni, hogy a digitális jólét mozgalomnak tényleg van-e értelme. Sok kutató kritizálja ennek kapcsán, hogy a cégek rengeteg adathoz férnek hozzá, amit valójában nem is tudnak hasznosítani, ráadásul nem mindent ismerünk még teljes mélységében. A Manchester Egyetem például 2019 végén tette közzé tanulmányát, ami arról árulkodik, hogy a kék fény nem is bírhat annyira számottevő hatással a cirkadián ritmusra, mint eddig hittük.

Andrew Przybylski, az Oxfordi Internet Institute kutatási igazgatója szerint amíg ilyen aszimetrikus a helyzet, és az akadémikusuk nem tudnak mérhető hatást bizonyítani, addig benne van a pakliban, hogy csak marketing az egész. És a pozitív marketingre a nagy techcégeknek szükségük van, főleg olyan időkben, amikor a saját dolgozóik oldaláról is komoly kritikákat kapnak.

Miért akarnék róla lejönni?

Változást elérni sok esetben csak konkrét célokkal lehet, de ezúttal nem olyan egyszerű meghatározni, mi legyen az. A három órát összehozni amúgy nem is olyan nehéz, ha belegondolunk abba, hogy a telefon ma már egyszerre bérlet, bankkártya, azon emailezünk, üzenünk, fogyasztunk híreket vagy épp útvonalat tervezünk. És természetesen a YouTube-on oktatóvideókat nézni, kurzusokat végezni, blogot írni nem pont ugyanolyan minőségű időtöltés, mint amikor csak cél nélkül görgetünk vagy értelmetlen kommentpárbajokat folytatunk.

Mióta emberek milliói dolgoznak a kanapéról a közösségi távolságtartás jegyében, átértelmeződött az is, hogy kinek mennyi időt kell naponta a gép, a mobil előtt töltenie, hogy ellássa a feladatait. Stigmatizálni természetesen nem kell a kütyüket, mert elsősorban az életünket megkönnyítő dolgokról van szó, melyek nélkül a pandémiát kezelni például nehezebb lenne. A szakértők szerint a tevékenység minősége fontosabb, mint a mennyiség. A legnegatívabb hatást az váltja ki, ha csak posztokat olvasunk, a barátokkal való beszélgetés nem annyira problémás.

A folyamatos összekapcsoltságnak viszont lettek velejáró negatívumai. Így például természetesnek veszi mindenki, hogy azonnal és rögtön elérhetőek vagyunk a munkaidő letelte után is, ami a work-life balance megvalósítására való törekvést erősen nehezíti. A személyes és szakmai élet összemosódik, mellékhatásként azzal a nyomással, hogy lehetőség szerint azonnal válaszolnunk, kommentelnünk kell, így a bűntudat nélküli kikapcsolás nem mindenki számára kivitelezhető. És pontosan tudjuk, mennyire fenyegető probléma a kiégés a produktivitás uralta világban.

Azt pedig magunkon is észrevehettük, hogy a sorozatok sok esetben már háttérzajok, ha pedig elkezdünk olvasni egy könyvet, szükségét érezhetjük, hogy negyedóra után ránézzünk a telefonra. A figyelem széttagolódása sok dolognak nem kedvez, és minderre rárétegződik, hogy egyszerűen túltelítődünk és elfáradunk a ránk zúduló rengeteg információtól, amire a neurológusok kitalálták a digitális túltöltés kifejezést. És hallott már a nomofóbiáról? A mobil- vagy internetkapcsolat elvesztésétől való beteges félelmet, rettegést jelenti, ami fizikai tünetekkel is járhat. Igen, ez már magában is betegesen hangzik.

A Google felmérése szerint az emberek 70 százaléka szeretne kiegyensúlyozottabban élni, és tenni valamit ez ellen. Az appok viszont nem oldanak meg mindent egycsapásra, hiszen az eredményességhez alapból az kell, hogy felhasználó elhatározza magát és erőfeszítéseket tegyen. És azért a Google sem találta fel a spanyolviaszt a digitális jólétes appokkal, hiszen már most is önként kikapcsolhatjuk a telefont vagy beállíthatjuk a repülőmódot. Mindez önfegyelem kérdése. A számszerűsítés viszont ébresztő erejű lehet, hiszen hajlamosak vagyunk alábecsülni a képernyő előtt eltöltött időt. Érdemes tehát kicsit hátrébb lépni, és megvizsgálni, milyen aggasztó dolgokat produkálunk.

Próbálja ki, hátha sikerül!

A szakértők jellemzően az alábbi lépéseket ajánlják a képernyőidő csökkentésének érdekében, melyek közhelyesnek és unalmasnak hangozhatnak, de kitartani mellettük azért nem lehet olyan egyszerű, ha már elkényelmesedtünk, és rossz szokások uralják az életünket.

• Szabaduljunk meg az értesítésektől! A beállítások közt könnyedén kilőhetjük, hogy mely alkalmazástól nem szeretnénk felugró, a figyelmünket megzavaró notifikációkat látni. Így könnyebb felállítani szabályokat saját magunk számára is. Például, hogy óránként egyszer csekkoljuk le az üzeneteket. És könnyebb nem bunkónak lenni az asztalnál sem, mert nem a telefonunk kijelzőjére fog tévedni a tekintetünk a beszélgetőpartnerünk helyett.
• Próbáljuk ki a digitális detoxot! A hangzatos buzzwordnek tűnő dolog valójában tényleg hasznos tud lenni. A lényeg, hogy legyenek olyan időszakok, amikor nem használunk egyáltalán közösségi oldalakat, haladóbbak a mobiljukat sem. Még haladóbbak akár több napig sem. Ha frusztráló a helyzet, az már önmagában gondolatébresztő lehet.
• Szintén unalmas, de lefekvés előtt fél órával semmi kütyüzés, mivel az nehezíti az elalvást, az álmatlanság pedig így is népbetegség.
• Állítsuk át a kijelzőt szürkeárnyalatosra! Tristan Harris, a Google volt dizájnetikusa szerint ettől kevésbé tűnik majd vonzónak a mobilunk, és tényleg csak a fontos dolgokat akarjuk elvégezni.
• Ellensúlyozzunk analóg tevékenységekkel! Acélozzuk a figyelmünket hagyományos könyvek olvasásával, sétával, sporttal, a maguk módján ugyanis ezek is képesek stimulálni a boldogsághormonjainkat.
• És még megannyi fogás: például a telefont ne az ágy mellett töltsük, akkor nem fogunk beleesni a végtelen görgetés csapdájába, egyszerre csak egy dologra figyeljünk a multitasking helyett, alakítsunk ki a lakásban kütyümentes zónákat.

Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs /24.hu