Tömegeket vonzanak az internet lefejezős videói

Nem lenne könnyű választ adni arra a kérdésre, hogy melyik a világ legnézettebb sorozata. Többen is egyértelműen a Trónok harcát mondanák, ám Frances Larson, az Oxfordi Egyetem antropológusa szerint másféle tartalom a nyertes ezen a téren, ám igaz, szintén az emberi ösztönöknek köszönheti népszerűségét.

Az antropológus pár éve adott TED Talkjában egy érdekes kérdést feszegetett. Miért van az, hogy milliók néznek olyan videókat az interneten, amelyekben embereket fejeznek le, csonkítanak meg, vagy kínoznak halálra válogatott módszerekkel?

Ez a fajta primitív barbarizmus teljesen ellentéte urbanizált, modern életünknek,

és épp az adja a különös iróniát, hogy egy kattintással, számítógépen keresztül érhetők el egy karnyújtásra.

Az olyan primitív módszerek, mint az Iszlám Állam lefejezései nem ősiek és távoliak: itt vannak a 21. században, már a nappalikban, és Larson szerint mindenki része a show-nak, aki ezeket meg is nézi.

Tömegek csámcsognak a barbarizmuson

Ugyan az ilyen tartalmakat kínáló oldalak létezése nem újdonság, a Reddit egyik alfóruma, a Watch People Die különösen nagyra hízott az utóbbi hónapokban. A már öt éve létező fórumon (mint neve is sejteti) nem pornót, vicces képeket vitatnak meg a felhasználók, hanem embereket néznek, ahogy meghalnak – ami finom kifejezés lenne, mert

felrobbannak, fejüket vesztik, végzetes baleseteket szenvednek.

A fórumozók néha saját kérésekkel is fordulnak a többiekhez, hogy milyen videót szeretnének látni. A fiókkal nem rendelkező látogatók számát nem lehet tudni, de a feliratkozók 425 ezren vannak – ennyien laknak például Miamiban. És ez még csak a Reddit egy apró szegmense, nem is beszéltünk a felszínen nem látható, rejtett netről.

Nehéz pontos számokat mondani, hányan néznek olyan videókat a neten, amik csonkításokat, brutális kivégzéseket, lefejezéseket ábrázolnak. Miután James Foley fotóriporter lefejezéséről készült videó kikerült a netre, egy Egyesült Királyságban végzett kérdőív szerint 1,2 millióan nézték meg azt – és ez csak az első pár nap, és csak az Egyesült Királyság. Az USA-ban végzett 2014-es felmérés szerint a megkérdezettek 9 százaléka nézett lefejezős videót, és további 23 százalék indította el, de nem bírta végignézni.

A szintén videóra vett, Nick Berg fiatal amerikai vállalkozó lefejezése is hamar az internet egyik legkeresettebb kulcsszavává vált a Google-ben – még egy hónappal később is a második volt a keresések listáján, a legnézettebb amerikai tévéshownak számító American Idol után. A számok már így is megdöbbentők azok számára, akik nem bírják a vizuális erőszakos és felmerül a kérdés: miért?

Dr. Gail Saltz pszichiáter szerint minden emberi lénynek vannak szadista, mazoista és kukkoló ösztönei. És bár a halál iránt mindig érdeklődött az ember, csak az elmúlt évtizedekben terjedt nagyméretűre a kukkoló tömeg, ami átalakult az internet megjelenésével.

Régen az utcán zajlott

Larson arra is rávilágít, hogy az utókor számára megörökített, lefejezéseket ábrázoló felvételek korántsem új jelenségek.  Ha visszamegyünk az időben 11 évet, amikor még nem volt mindennapi részünk élete a YouTube és a Facebook, hasonló lenne a helyzet. Ugyan a közösségi oldalak elérhetőbbé tették ezeket a tartalmakat, ám ha hátrább lépünk a történelemben, ez mindig így volt:

a világ első, nyilvános lefejezése Franciaországban történt a guillotine 1792-es megjelenésekor.

Az internet előtt nagy forradalmat a kamera hozott, ez volt az első olyan fejlesztés, ami a tömegek számára ezt elérhetővé, fogyaszthatóvá tette az ilyen témájú felvételeket. Amint a fényképezőgép megjelent, már rögtön rögzítésre is kerültek ilyen események. Franciaországban már az 1800-as években elkezdődtek a nyilvános lefejezéssel, a guillotine alá utoljára pedig a német Eugen Weidmann feküdt be 1939-ben, ezt akkor már rögzítették kamerával is. A felvétel egyébként YouTube-on is megnézhető, több mint félmillió megtekintés van csak az egyik feltöltésen. Ezen is jól látható, hogy tömegek vándoroltak el ilyen eseményekre – mintha majális lett volna.

A 19. század Londonjában pedig ott voltak a köztéren végrehajtott akasztások, amiket akár 40 ezren is végignéztek, a lefejezések pedig még nagyobb tömeget vonzottak. 1820-ban a brit kormány megfúrására indított Cato Street-i összeesküvés elkövetőit végezték ki tömeg előtt, amit több ezren néztek végig: a feljegyzések szerint

az utcák tömve voltak, az emberek tetőkről és erkélyekről nézték azt, lámpákra kapaszkodtak fel.

Amikor az 1990-es években megjelentek a digitális kamerák és a betárcsázós net, már az utcára sem kellett kivonulni, hogy ilyenfajta dolgokat lássanak az emberek. Megjelentek az első „sokkoldalak”, amelyek nagyapjának a Rotten.com tekinthető – ezt 2001-ben már napi 200 ezren látogatták, később pedig gombamód nőttek ki a legnagyobb portálok, ahol válogatott borzalmak tömegesen érhetők el. Egy 2014-es becslés szerint 9000 ilyen jellegű oldal van a neten, könnyen meglehet, hogy azóta több is.

Az internet szeparál

Napjainkban már a zsebbe bújtatható okostelefonokkal percek alatt készíthetők képek és videók, amiket feltölthetünk a netre, de az élő streamelés is bevált szokás, ha valaki valami rendkívülit szeretne közzétenni. Amikor a gyilkosok közzétesznek egy-egy ilyen jelenetet, az internet rátapad.

A net népe viszont egy újfajta tömeg: az erőszakos jelenet fizikailag másik térben, jellemzően másik, egy elmúlt időben történik, ami a nézőben azt az érzetet keltheti, hogy némileg mégis távol van az eseménytől – az nincs rá hatással, már megtörtént. Ráadásul senki más nem láthatja, mire kattintottunk. Erre rásegít az is, hogy az internet egy olyan

elidegenítő környezet, ahol kívülállókként tekinthetünk be szörnyű cselekedetekbe.

Larson szerint ez a fajta szeparáció a kulcs annak megértéséhez, miért van rengeteg látogatója az ilyen oldalaknak. Erre rásegít az anonimitás, a kibertérben kevésbé vállalunk felelősséget a viselkedésünkért. Olyan dolgokat is megnézhetünk kíváncsiságból, amit a valódi életben nem, vagy társaságban nem vállalnánk fel.

Az internet azt segíti elő, hogy az emberek kielégítsék kíváncsiságuk a halál iránt, a sokkal pedig saját határaikat feszegessék. Larson megjegyzi: ez azt a veszélyt is magával hordozza, hogy nem egészen vagyunk passzívak nézés közben, mert a gyilkos vágyát elégítjük ki azzal, hogy nézzük a tartalmát, ezzel pedig a show részesévé válik a befogadó is.

Abba kéne hagynunk a nézést, de tudjuk, hogy nem fogjuk. A történelem azt bizonyítja, hogy nem fogjuk, és ezt a gyilkosok is tudják.”

– gondolja a szakértő. Többek közt ezért is van az, hogy az Iszlám Állam ilyen jellegű videókkal próbál elborzasztani.

A nyers valóság ereje

A tipikus gore-fogyasztó sztereotipizált figurája a pincéből netező mizantróp, ám a témával foglalkozó cikkek szerint ennél tágabb a merítés. Sok esetben olyan emberek, akiknek családjuk van, hétköznapi munkájuk és barátaik. Az egyik ilyen oldal önkéntes moderátora például az egészségügyben dolgozik, és elmondása szerint így „edzi” magát a hétköznapokban is bármikor bekövetkezhető sebészeti balesetekre. A Watch People Die egyik moderátora egy 46 éves férfi, aki a kiberbiztonságban dolgozik.

A WPD fórum leírása szerint nem az undor keltése a cél, hanem hogy megmutassa a halál zavaró valóságát, ami egy érdekes megvilágításba helyezi a jelenséget. Amikor a fórumozóknak feltették a kérdést, ki miért tér vissza rendszeresen, érdekes válaszok érkeztek.

Úgy gondolom, hogy a halál romantizálva van a filmekben és a tévében. Szerintem fontos, hogy az emberek lássák a valóságot.”

– írja az egyik legtöbb felpontozást kapott komment szerzője.

„Hálát adok, hogy élhetek, minden nehézség ellenére, ami történik velem” – írja egy másik.

Rávilágít arra, mennyire törékenyek vagyunk.”

Ez a kutatási terület még rendkívül friss, az anyaggyűjtés pedig nem egyszerű, nem véletlen, hogy mi sem találtunk olyan magyar pszichológust, aki úgy érezte, felkészülten tud nyilatkozni cikkünkhöz. Arra vonatkozóan például egyáltalán nincsenek tanulmányok, hogy a videók hatására valaki lehet-e tömeggyilkos később.

2017-ben a University of Massachusetts Amherst professzora, Mike Alvarez írt egy átfogóbb tanulmányt a témával kapcsolatban, amiben többek közt azt részletezi, milyen érzéseket keltenek a nézőkben ezek a tartalmak, talán ez sikerülhet közelebb vinni a jelenség mögött meghúzódó pszichológia megértéséhez.

Az egyik kiváltott reakció a látottakra a humor lehet, ami főleg a végzetes baleseteket ábrázoló tartalmaknál merülhet fel, a szélsőségesen abszurd, morbid esetek már nevetségessé képesek válni. Jellemző, hogy a videók alatti kommentszekcióban szóviccek, poénok, kifigurázások szerepelnek a halál módjával, vagy a halottal kapcsolatban.

Univerzális emberi érzés még a káröröm, amit a német pszichológiai kifejezéssel, a schadenfreude-val szoktak leírni. Arra a kínos megkönnyebbülésre utal, amit akkor érzünk, amikor valami rossz történik valaki mással, helyettünk – ez a brutális videók esetében is jellemző érzés lehet a nézőben. Alvarez is említi azt az egyik indokot, amit a Reddit-fórumozói: a halál természetes ábrázolását, a kendőzetlen valóság bemutatásának örömét, és az emberi testre való rácsodálkozást.

A természetes halálhoz és öngyilkosokhoz viszont másképp állnak a nézők, kevésbé jellemző a káröröm.

A BestGore felhasználói a kendőzetlen igazsághoz való hozzáférést említik fő motivációként az oldal látogatására. Ez egyben fellelkesíti őket a feljebb álló rendszerek kritizálásra, ami szenvedést okoz, de a valósággal való szembesülés nincs ár nélkül, mert számos felhasználó elmondása szerint trauma jeleit veszi észre magán.” – írja a kutató.

A test jelez

Egy 2013-as tanulmány szerint akár a valóságban, akár online nézzük végig egy másik ember halálát, az valódi és tartós pszichológiai hatást válthat ki, hiába van az internetnek szeparációs jellege. Dr. Dion Metzger pszichiáter szerint a trauma mértéke nem csak a videó tartalmától függ, de további tényező, hogy mennyire azonosul a néző az áldozattal.

Egy kísérlet során a résztvevők számos iskolai lövöldözéssel, öngyilkos merénylettel kapcsolatos videót nézettek meg, és már rögtön a videó megnézése után jelentkeztek rajtuk a posztraumás stressz szindróma (PTSD) tünetei:

álmatlanság, szorongás, mintha valóban a helyszínen lettek volna.

A 2011-es szeptemberi terrortámadás után egy átlagos amerikai tévéző több mint nyolc órányi olyan tartalmat látott, ami a támadásokról szólt, sok explicit tartalom is – a tanulmány szerint aki ennél többet, annál a stressz szintje is magasabb volt. Addig úgy hitték, hogy a PTSD kizárólag azoknál jelentkezhet, akik valóban átélték adott traumatizáló eseményt.